Matos Maja : ELSŐNAP AZ ÓVODÁBAN

 

 

Hunyd be szemed! Nyisd ki füled! Mesét mondok mostan neked…

 

 Valahol a meseréten, fenyves erd? közelében állt egy hatalmas öreg tölgyfa. Ennek az öreg tölgynek az ágain tanult meg mászni, hintázni Brummi és Buksi, a két barna medvebocs. Nagyon vidáman telt minden napjuk. A napsugár els? kacsintására kipattantak ágyukból, és usgyi! Már szaladtak is játszani. 

  

  Ma még a szokottnál is korábban pattant ki a szeme a két bocsnak: ma mentek el?ször óvodába!

Gyorsan kiszaladtak a patakhoz, megmosták álmos szemüket és hipp-hopp, már fent is voltak a fán. Vígan ugrándoztak, hintáztak az ágak között. Annyira belemelegedtek a játékba, hogy majdnem elfelejtették az óvodát.

 A mókának mackómama vetett véget.

   – Gyertek le azonnal! Hogy fog kinézni a bundátok? Milyen lesz a mancsotok? – a bocsok nehezen hagyták abba a játékot. Csak mikor apjuk az öreg medve rájuk kiáltott:

   – Irgum-burgum! Lefelé azonnal! Indulás az óvodába!

   Leugráltak egymás után, aztán megindultak kis döng? lépteikkel az óvoda felé. Ahogy mentek, mendegéltek, találkoztak a csacsival.

   – Jó reggelt csacsi pajtás! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?

   – Bizony oda!

   – Szép jó reggelt! Menjünk együtt!

 Amint mennek, mendegélnek, találkoznak rókafival.

   – Jó reggelt Rókafi! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?

   – Bizony oda!

   – Szép jó reggelt! Menjünk együtt!

 Mennek, mendegélnek, találkoznak a nyuszival.

   – Jó reggelt Nyulacska! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?

   – Bizony oda!

   – Szép jó reggelt! Menjünk együtt!

 Mire ezt kimondták, éppen az óvoda ajtajában álltak.

 Bekopogtak: kopp-kopp-kopp!

 Be is mentek: hopp! Hopp! Hopp!

 Játszadoztak, énekeltek, táncoltak, tíz órára megéheztek. Evés után kimentek az udvarra játszani. A bocsok persze le sem akartak jönni a mászókáról. Mindenki ?ket nézte, oly ügyesek voltak. Közben az id? úgy elszaladt, hogy már dél lett.

  – Hát ti már haza sem akartok jönni? Irgumm-burgumm! – hallották édesanyjuk szavát.

  – Holnap is eljöhettek ám, de ma ideje hazamenni, mert vár otthon a finom ebéd!

  – Mama! Mama! Nagyon jó ám óvodába járni!

  – Ugye holnap is jövünk?

  – Persze kicsikéim! De most siessünk, mert kih?l ám az ebéd!

 

A kis bocsok hazamentek. Ha haza nem mentek volna, az én mesém is tovább tartott volna.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu