Hunyd be szemed! Nyisd ki füled! Mesét mondok mostan neked…
Valahol a meseréten, fenyves erd? közelében állt egy hatalmas öreg tölgyfa. Ennek az öreg tölgynek az ágain tanult meg mászni, hintázni Brummi és Buksi, a két barna medvebocs. Nagyon vidáman telt minden napjuk. A napsugár els? kacsintására kipattantak ágyukból, és usgyi! Már szaladtak is játszani.
Ma még a szokottnál is korábban pattant ki a szeme a két bocsnak: ma mentek el?ször óvodába!
Gyorsan kiszaladtak a patakhoz, megmosták álmos szemüket és hipp-hopp, már fent is voltak a fán. Vígan ugrándoztak, hintáztak az ágak között. Annyira belemelegedtek a játékba, hogy majdnem elfelejtették az óvodát.
A mókának mackómama vetett véget.
– Gyertek le azonnal! Hogy fog kinézni a bundátok? Milyen lesz a mancsotok? – a bocsok nehezen hagyták abba a játékot. Csak mikor apjuk az öreg medve rájuk kiáltott:
– Irgum-burgum! Lefelé azonnal! Indulás az óvodába!
Leugráltak egymás után, aztán megindultak kis döng? lépteikkel az óvoda felé. Ahogy mentek, mendegéltek, találkoztak a csacsival.
– Jó reggelt csacsi pajtás! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?
– Bizony oda!
– Szép jó reggelt! Menjünk együtt!
Amint mennek, mendegélnek, találkoznak rókafival.
– Jó reggelt Rókafi! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?
– Bizony oda!
– Szép jó reggelt! Menjünk együtt!
Mennek, mendegélnek, találkoznak a nyuszival.
– Jó reggelt Nyulacska! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?
– Bizony oda!
– Szép jó reggelt! Menjünk együtt!
Mire ezt kimondták, éppen az óvoda ajtajában álltak.
Bekopogtak: kopp-kopp-kopp!
Be is mentek: hopp! Hopp! Hopp!
Játszadoztak, énekeltek, táncoltak, tíz órára megéheztek. Evés után kimentek az udvarra játszani. A bocsok persze le sem akartak jönni a mászókáról. Mindenki ?ket nézte, oly ügyesek voltak. Közben az id? úgy elszaladt, hogy már dél lett.
– Hát ti már haza sem akartok jönni? Irgumm-burgumm! – hallották édesanyjuk szavát.
– Holnap is eljöhettek ám, de ma ideje hazamenni, mert vár otthon a finom ebéd!
– Mama! Mama! Nagyon jó ám óvodába járni!
– Ugye holnap is jövünk?
– Persze kicsikéim! De most siessünk, mert kih?l ám az ebéd!
A kis bocsok hazamentek. Ha haza nem mentek volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 10:29 :: Adminguru
