Zsákai Lilian : otthon

cigarettafüstben és boldogságban

telnek a napok.

a fotel karfáján

odavetett kardigán,

az asztalon, a tárgyak közt

lustán csorog a megs?r?dött id?.

 

mint befont haj, ölelik magukat a dolgok –

egyesülnek, szétválnak, örvénylenek egymásba,

hogy esténként majd kibomlottan

legyenek selyemkárpit a párnán.

 

halovány, csendes tündöklés

a pillanat a szobán.

mosolyog a sötét, a csempe, a fa, a kerámiák;

még a nehéz-érzet, az unalom is,

ahogy mosolyog a fal,

a képek a falon,

a képeken a falak

és így tovább…

 

a cigarettafüst, mintha derengeni tudna,

lengi be a szobát.

sötéttel ölelkezik, magával és gyertyafénnyel,

és mostanra már

mosolyog a depresszió is,

félénken felénk int,

hogy a sarokba húzódva, szerényen,

halk rebbenéssel

elt?nni roskadjon magába.

 

már nem élesek a kések.

nem szúrnak, fájnak ’minden’-ek és ’végtelen’-ek,

inkább mint nehéz bor

melengetnek, simogatnak, gondoskodnak rólunk,

négykézláb állva asztalt

formálódó gondolatainknak.

 

keser? kávé,

keser? tea,

keser? füst

és édes élet.

 

halk suttogás.

 

’édes élet’ – mondják a tárgyak,

a könyvek, a pokróc, a párna, a falak,

a füstkarikák, a rozsda-hangulat,

a zárban a kulcs és a szú a fában,

és mindez, az összes, a sok,

minden áldott pillanatban

éppen felénk biccent:

 

igen – édes

igen – élet

igen – minden

igen – végtelen

igen – álmodsz,

igen – szép.

 

a cigarettafüst finom porként

rakódik hunyt pillánkra, ahogy lassan

pókhálót sz? hajunkba az álom.

egy moly még az asztalra száll örülni,

végül minden feloldódik

az édes, füstölelte feketeségben.

 

Legutóbb szerkesztette - Zsákai Lilian
Szerző Zsákai Lilian 40 Írás
Zsákai Lilian - hivatásos torzszülött