Karcolat

Nekrológ egy asszonyért

Nézem az emberek arcát. Némelyeké szürke, unott és fáradt. Hasonlítanak a haláltáborokba elhurcolt zsidókéhoz, akiket megsárgult fotókon láttam Auschwitzban. Pedig nem olyan drámai a sorsuk, mint nekik volt, mégis kiül arcukra az elmúlt napok, hónapok, évek keserűsége. Mintha azt éreznék, [… Tovább]

Vers

Szenteste elé (2019)

  Sokmilliárd szigetre nőtt a gyermek, Ő, kit számtalanszor énekelt meg az  ezredéveken ívelő hitelesség, a porladni látszó pokol és az Ég.   Ember nem halt kínkeservesebben, önfeláldozóbb sem született soha, patakzott a vér halk  tenyerében, lelkébe éket vert a [… Tovább]

Vers

Történelem

Történelem                         Koosán Ildikó   Mesélték, lehet, nem is volt igaz a történet, de diktálta az érdek; tán derültek is rajtunk a vének, lelkes arcunkra ült az áhítat.   [… Tovább]

Vers

A lila kalapos hölgy

Igen hölgyem, kerül kezembe napilap, olvastam, óg-móg a krumpli miatt a nép, hömpölyög az utcákon a szürke iszap, a cár egyet előre, kettőt hátralép. Higgye el, engem is zavar a dolog, bár, jelzem rám nyugtatólag hat a lila, engedékeny a [… Tovább]

Vers

Nem tudom…

Szűrt szeleken át hallom a hangod, s nem tudom eldönteni kellemes-e, vagy a háborúban megnémult sziréna csendje jobban esne? Hó pilléz, fehérje elvakít, a jégszikrákon átsejlik arcod, s nem tudom elhiggyem-e, hogy te vagy, vagy az éji árnyak teste valódibb [… Tovább]