Győri Nagy Attila : Karácsonyidő

Fagymarta járdákon kopogtat

a szeretet. Kirakatok.

Szikrázó fényekbe csomagolt

életjelek. Hívogatók.

Mézédes csodák tömik

a hasakat degeszre.

Jut is.

Marad is.

Az ünneplő köntösünk

leporolt vásznán

simítunk.

Szép is.

Ragyog is.

Parancsszóra szeressünk,

nosza hát!

Ütött az óra, s te vigyázz,

a pillanat

tovaszáll!

Táncol még a béna is,

mosolyog a bohóc,

s erőltetett menetben

dübörögnek a katonák.

De tudod mit?

Mégis szeretem.

Mégis szeretem,

s megállítanám az időt

ha lehetne.

-hogy egy picit jobban legyünk szeretve

Megállítanám az időt,

de nem lehet.

Legutóbbi módosítás: 2019.12.25. @ 13:07 :: Győri Nagy Attila
Szerző Győri Nagy Attila 51 Írás
Győri Nagy Attilának hívnak és bár szívesen bemutatkoznék, de a tükröm még nem felel. Táncoltam már a patással és voltak őszinte imáim. Miután szembeköptem a sötétség urát és remegve becsaptam a pokol kapuját, az utamat egyirányosítottam. Most növesztem a szárnyaimat, hiszen hosszú még az út. Ha gondolod, jöjj velem! Légy hűséges társam vagy csalfa kurvám, kábító heroinom vagy éltető mannám, csak tanítsuk egymást... az életre. önálló köteteim: -Angyalpalánta (versek-2017) -Csak szavak (novellák-2017) -Kisfickó és a mocsárciprus (mese-2019)