Kőmüves Klára : – mosolyok –

Néha önmagammal ellenkezem,
mert abból túl nagy baj nem lehet
– elvitáztam ma is magammal egy
tegnap nyakon csípett mosoly felett.

(valahogy így)

– Véletlen volt. Úgy hozta a perc.
– Hogy lett volna véletlen? Ilyesmi
csak úgy sohasem terem.

– Azt sem tudta, ki vagyok,
már biztos meg is bánta.
– Igaz, hogy meglepődött,
de vissza nem csinálja.

– Aztán úgy örülhetett
akárcsak én?
– Mit tudni azt, egészen
furcsa egy személy!

– Na, látod! Mondtam én,
hiába volt!
– Csak hagyd a bút! Nem kell,
hogy végül önmagad okold!

– De én is meglepődtem!
– És ő is éppen így…

– Jobb lenne elfelejtenem?
– Kizárt. Azt semmiképp!

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 627 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))