Ballada
ad notam Francois Villon
Koosán Ildikó
Háborgó voltam mint a tenger,
dagály, apály a Hold alatt,
március voltam és november,
hátán hordott a hangulat,
kapaszkodtam az ősz hevébe,
napfény fürdette arcomat,
meleget gyűjtöttem a télre,
hittem, a világ majd befogad.
Mentem ahová ösztönöm vitt,
hajtott a tűz és akarat,
ha megtorpantam is szemernyit
de el nem hagytam utamat,
aki magát bizza a fényre
ingoványon is ver hidat,
csillagot gyűjtöttem a télre,
hittem a világ majd befogad.
Szélmalomharcok győzteseként
éltem, érkeztem célközelbe,
s bár dobra vertem a reményt
kísért az Úr kegyelme,
nem volt pénzem rivaldafényre,
viharos volt az alkonyat,
nyugalmat gyűjtöttem a télre,
hittem a világ majd befogad.
Ajánlás
Herceg! Az ág is amíg zsenge
öntörvényéből fel nem ad
verheti balsors vagy szerencse.
Tán lesz majd aki befogad…
2o19. december 9.
Legutóbbi módosítás: 2019.12.09. @ 15:17 :: Koosán Ildikó