Vandra Attila : A kun vipera ivadéka 1. Egy eretnek ara

1.     Egy eretnek ara

Endre 1177-ben, III. Béla másodszülött fiaként látta meg a napvilágot. Apja Halics trónjával próbálta kárpótolni 1188-ban, de 1190-ben elűzték, s ismét Magyarországra került. III. Béla halála után (1196) a király nagyobbik fia, Imre lett a király .

Bátyja trónra lépésekor Endre már jegyben járt Merániai Gertrúddal [1], aki ekkor már a magyar királyi udvarban élve várta, hogy 1197-ben töltse be a tizenkettőt, mely feltétele volt a házasságkötésnek. Már ebben a zsenge korban jellemző volt rá a nagyravágyás. Nem tudott belenyugodni, hogy „csak” a király testvérének felsége legyen. Már egybekelésük előtt kezdte tüzelni az akkor húszéves Endre herceget, követeljen részt magának az országból. Könnyű Katit táncba vinni, akarom mondani Endrét sem kellett félteni, ha már hatalmi versengésről volt szó, így 1197-ben megtámadta bátyját a hatalom megosztását követelve.

Imre király vereséget szenvedett a szlavóniai Macskinál, és így a Dalmát-horvát hercegség öccséé lett. Az első olyan eset volt a magyar történelemben, amikor családtag a kizárólag saját erejére, és nem külső segítségre támaszkodva támadt a törvényes király ellen. III Incze pápa békéltetni próbált, és következő évben, 1198-ban levélben szólította fel Endrét, aki önálló uralkodóként kezdett viselkedni, pénzt veretett, adót szedett, hogy tartsa tiszteletben bátyja királyi jogait. Végül megerősödve (és nem kis mértékben felesége nyomására) kezdett készülni a korona megszerzésére is. Az összeesküvés napvilágra került, újabb csatára került sor, de ezúttal, Imre király győzött. Endre külföldre, Stájerországba menekült. A pápa közbenjárására 1200-ban a fivérek kibékültek azzal az ígérettel, hogy Endre visszakapja hercegségét, és egyikük halála után a másik átveszi a teljes királyságot, ugyanakkor az osztrák hercegre bízva az ország kormányzását, együtt vonulnak Szentföldre. A keresztes háborúból nem lett semmi, mert Endre eltékozolta az erre szánt pénzt.

Viszont megszületett Imre fia, László, s a király, felrúgva az 1200-ban kötött béke feltételeit, felszólította öccsét a trónörökös elismerésére. Újabb háború tört ki, ám Imre számított öccse jogos reakciójára. A felkészületlenül ért Endre börtönben kötött ki, feleségét, Gertrudot pedig hazaküldték. 1204-ben Imre megkoronázta ötéves fiát, de III. László így is csak a negyedik legfiatalabb magyar király. Halálát érezve az ország kormányzását fia felnőtté válásáig öccsére, Endrére bízta, akit megesketett, hogy támogatni fogja a gyermekkirályt. Ám ahogy bátyja sem az 1200-as békét, Endre sem tartotta be ígéretét, és a pápai figyelmeztetés ellenére lehetetlenné tette a gyermekkirály III. László és özvegy édesanyja életét, még a vagyonától is megfosztva Konstanciát.  Gyermek és anyja Bécsbe menekültek. Endre háborúval fenyegetőzött, de a konfliktus tárgytalanná vált, amikor 1205. május hetedikén a száműzetésben élő gyermekkirály hirtelen meghalt. Testét hazahozták, és Székesfehérváron temették el. Még ugyanazon hónapban, május 29-én Endrét királlyá koronázták.

A lázadásai közben nyújtott támogatásért viszont fizetnie kellett. Ki másnak, mint az őt támogató főuraknak. S ha ez motivációnak nem volt elég, ott volt a papucskormány: a királynő, aki sorban zsíros állásokba juttatta közeli rokonságát. Ez végül 1213-ban az életébe került, meggyilkolták. Gyermekeik: Anna Mária bolgár cárné, IV. Béla magyar király, Árpádházi Szent Erzsébet, Kálmán és András magyar királyi hercegek. A megözvegyült király 2015-ben nősült újra, Yolanta de Courtenay lett a második felesége.

    Endre pazarlásának csak a gazdasági érzék szabhatott volna határt. Nemcsak nagy uraknak, hanem az egyházi méltóságoknak is osztogatott nemcsak pénzt, hanem életre szóló, örökös kiváltságokat is, ám ezzel sok ellenséget is szerzett.

Fia, Béla 1206-ban született. Nyolc évesen koronázták királlyá, a lázongó főurak nyomására, hogy ha apja a szentföldi hadjáraton meghalna, ne maradjon király nélkül az ország. II. Endre a sikertelen V. keresztes hadjárat alatt is tékozlónak bizonyult.[2] Arra sem maradt már pénze, hogy amiképp vitte, a velenceiek hajóin hozassa haza csapatait. Így kénytelen volt a szárazföldi utat választani.

Nikaiai Császárság, császári palota, 1218

Miután a küldöttség elvonult, a császár kiment a palota kertjébe ahol feleségét, és két, még hajadon lányát remélte megtalálni. Amint kilépett a palotából még nem látta őket, de az olajfák közül vidám kacarászást hallott. A nevető lánykórusban is felismerte középső lánya Maria hangját.

– Mesélj még, Georgiosz domesztikosz! – biztatta az őrség parancsnokát.

Az öreg nagyon értett a meséléshez. Katona létére igencsak művelt volt, s az ókori görög mondáktól a bibliai történetekig, bármiről tudott órákon át beszélni, de főleg a hősökről úgy, hogy mindenki szájtátva hallgatta. Most vajon miről mesél a lányoknak?

– … 963-ban a Trákiát végigdúló magyarok, akik csak lenyilazott holttesteket, felégetett falvakat, könnyeket és szenvedést hagytak maguk után, már Konstantinápoly közelébe értek. Egész Európa rettegett tőlük. Ha egy vár nem adta meg magát, és bevették, élő ember nem maradt utánuk. Aki tehette, elhúzódott az útjukból. Ám Pothos Argürosz patrikiosz távolról követte őket. Itt nőtt fel e vidéken, s úgy ismerte minden zegét-zugát, mint a tenyerét. Kiszámította, hol fognak meghálni, és Bukellarioi, Opszikion és Thrakeszion alvezérei által vezetett csapatait egy közeli erdőben elrejtette, ő pedig saját katonáival távolról követte őket. Amikor a magyarok már mélyen aludtak, akkor megadta a jelet a támadásra. Hiába állítottak őrt a magyarok, mert a közelből induló roham meglepte őket. Mire lóra ültek volna, Pothos Argürosz csapatai már közöttük voltak. Alig néhányan tudtak nyeregbe pattanni, és a szélrózsa minden irányába szétfutni, a többi…[3]

A császár mély lélegzetet vett, majd kifújta a levegőt. Hát ez a mese nem a legjobb bevezető ahhoz, hogy IV. Béla házassági ajánlatát közölje családjával. Georgiosz domesztikosz felkapta a fejét, majd felugrott ültéből, és vigyázzba vágta magát. A császár intett, hogy elmehet, magára akar maradni családjával. A társalkodónők is értettek a mozdulatból. Egyedül Maria nem fogta fel a mozdulat jelentőségét.

– Apuci, ugye megengeded, hogy… – kezdte azon a hangon, amellyel bármikor le tudta kenyerezni. Ám ezúttal tekintetétől torkára fagyott a szó. Theodorosz Laszkarisz nem tudta leplezni belső lelki tusáit, asszonya és lányai is női érzékenységükkel mintha nyitott könyvből olvastak volna, úgy beleláttak a lelkébe. Felesége azonnal ráérzett, férje most épp császári és nem családapai minőségben van jelen.

– Mit tárgyaltál a magyar királlyal? – szegezte férjének a kérdést gyanakvó hangon. Maria fejecskéjében is kezdtek csilingelni a vészcsengők.

Lánya addigi boldog arcának lehervadása észhez térítette a császárt. Mosolyt erőltetve újságolta hozzá fordulva:

– Királynő lesz belőled!

– Milyen királynő?

– Magyar királynő! II. Andras király megkérte kezedet fia, Béla számára. Ő a trónörökös.

– De én nem akarok ahhoz a vademberhez menni feleségül! – görbült le a kislány szája. – Akik pusztították országunkat, felégették, és csak halottakat és szenvedést hagytak maguk után!

– Az régen volt, van annak több mint két évszázada. Már nem annyira vadak a magyarok. S te a királynőjük leszel, ők pedig az alattvalóid.

Hiába volt a sírás-rívás, a Birodalom érdekei előbbre valók egy szepegő királykisasszony könnyeinél.

A császárnő, lánynevén Anna Angelosz, az akkor már múlttá vált Bizánci Birodalom császárának a lánya, szemével intett férjének, hogy négyszemközt akar vele beszélni. Amikor már elég távol voltak lányaiktól, szembe fordult vele.

– Ezt komolyan átgondoltad? Egy katolikushoz? Ő is a pápa híve!

– A Bizánci Birodalom helyreállításáért, ha kell, az ördöggel is szövetkezem.

– Egy katolikussal a katolikusok ellen?

– Miért ne? [4]

– S ha ők fognak össze ellened?

– Nem fognak. Andreas basziliász nagyon meg van sértődve, mert nem őt választották meg az úgynevezett Latin autokratoria (császárság) uralkodójává Flandriai Henrik halála után, aki feleségének a nagybátyja volt. Mint tudod, Petrosz Courtenay [5] lett az autokratorasz. Nagy a gyanúm, hogy Andreas basziliász ezért vállalta a keresztes hadjáratban való részvételt is, hogy megnövelje esélyeit. [6] Szerinted inkább a szeldzsuk szultánnal szövetkezzek? 1170 óta egyre több területet foglaltak el tőlünk!

– Nem inkább a bolgár cárral kellene?

– Sor kerül arra is, de ez vissza nem térő alkalom.

Felesége fejcsóválva bár, de megadta magát. Nehéz szívvel indult vissza a lányaihoz, de még egy kérdés erejéig visszafordult.

– Mikor? Most már viszik is? – rémült meg az anyai szív.

– Igen. Andreas basziliász (Endre király) magával viszi. Az ifjabb magyar király még csak tizenkét éves, és esküvőre csak két év múlva kerül sor. Addig fel kell készülnie a felelősségre, ami rá hárul. El kell sajátítania a magyar nyelvet, és meg kell tanulnia az ottani udvar szokásait, törvényeit, előírásait, amelyek mások, mint az itteniek.

 

Nikaiaból II. Endre tovább folytatta az útját. Konstantinápoly, és a Latin császárság területe nem jelentett problémát, de a Bolgár Birodalom, melytől elhódított területeket a múltban, már igen. Addig nem engedték haza, amíg el nem jegyezte lányát, Anna Máriát a frissen trónra került II Ivan Asen bolgár cárral. A pár nászajándékul kapta Nándorfehérvár és Barancs vidékét, amely terület az utóbbi évek magyar-bulgár csatározásai alatt többször is gazdát cserélt.

Amint közeledett Budához, egyre nagyobb lelki nyomás nehezedett rá, bár a hadjáratra őt elkísérő püspökök és egyházi méltóságok elfogadták a frigyet, igaz, nem fejcsóválás nélkül. Három gyermekét is olyan ország trónjára akarta juttatni, ahol nem a „helyes” katolicizmus az államvallás. Lányának II. Anna Máriának Ivan Asennel, egy ortodox hitű ország cárjával  kötött frigye volt a kisebbik gond. Sikerült olyan alkut kötni, hogy Anna Mária katolikus marad. A cár császári koronát kért a pápától, azzal az ígérettel, hogy népét katolikus hitre téríti, közvetítőnek pedig leendő apósát, II. Endrét kérte fel.

Azt már nehezebb lesz hozzácsatolni a pápának írt levélben, hogy a Latin császárság trónjára áhítozó Theodorosz Laszkarisz lányát adja feleségül Bélához. Feleségének Yolanta Courtenaynak, pedig azt kellett beadnia, hogy azokkal kötött szövetséget, akik apja Courtenay császár trónjára vetett szemet. Mert kilógott a lóláb. Nemcsak a nikaiai császárnak, Theodore Laskarisznak, hanem II. Ivan Asennek is ez volt a célja. Erősen ellentmondásosak voltak ezek a szövetségek, és elhamarkodottak. Nem volt bennük rendszer. A helyzetet súlyosbította, hogy a bolgár cár nős volt, és az új frigy reményében első feleségét Maria Anisiat kolostorba száműzte.

Este későn értek Budára. Az időpont nem volt alkalmas bemutatásra, így a ceremónia másnapra maradt. A hercegnőt és kíséretét Klára nővér kísérte szállására. Hiába könyörgött, hogy nevelőnője, Elisabet vele alhasson legalább első éjszaka. Ez már nem illett egy eljegyzett hercegnőhöz.

Miután levetkeztették, és hálóingbe öltöztették, Klára nővér még egyszer bejött hálószobájába ellenőrizni, hogy a hercegnő szállásán minden rendben van.  Maria hercegnő közben még körülnézett a szobában. Az ikont kereste, amely előtt elmondhatja esti imáját. Az otthoni szentképek helyett egy kisdedet tartó Szűz Mária szobrot talált. Arról már az úton értesült, hogy ő a magyarok védőszentje. Közben a háta mögött Klára nővér már megfogta a gyertyatartót, hogy kivigye, ha már a hercegnő lefeküdt. Látva, hogy az esti imához készül, türelmesen várt. Maria Laskarina hercegnő letérdelt, majd imádkozni kezdett. Klára nővér egy adott pillanatban felkapta a fejét:

„Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem qui ex Patre procedit Qui cum Patre, et Filio simul adoratur, et cum glorificatur…”

(Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút,)

– Qui ex Patre et Filioque procedit,,, (aki az Atyától és a Fiútól származik) – javította ki nyomatékosan, akaratlanul is élesre sikerült hangon.

A hercegnő elborzadva nézett rá.

– Az eretnekség…

– Az eretnekség, ha nem teszi hozzá! [7] Hercegnő, meg kell tanulnia a helyes katolikus hitvallást. Hamarosan át fog keresztelkedni – tette hozzá barátságosan, már megértően mosolyogva Klára nővér. – Ebbe kedves édesapja már beleegyezett.

A hercegnő kezecskéje a dactól ökölbe szorult. Édesanyja búcsúszavai jutottak eszébe:

– Soha el ne felejtsd, hogy honnan, egy magasabb rendű kultúrából származol. Ne hozz szégyent ránk. „Ne hozz szégyent ránk!” – visszhangzott a fejében. Akkor ez most azt jelenti, hogy szót kell fogadnia? Farkasszemet nézett Klára nővérrel, még térdelve, felnézve is magasabbrendűen. Végül lassan kiengedte öklét, és imára összetette a kezét.

– …Et in Spiritum Sanctum, Dominum et vivificantem qui ex Patre et… – tartott szünetet, mintha egy galuskát kellene lenyelnie a folytatás előtt, majd alig hallhatóan folytatta: Filioque, procedit Qui cum Patre, et Filio simul adoratur, et cum glorificatur…”

Amint Klára nővér távozott a gyertyákkal, a vaksötétben tapogatózva kibújt a paplanja alól, letérdelt, és elmondta újra a hiszekegyet. Filioque nélkül. „Helyesen”.

– Bocsáss meg, istenem… – tette hozzá, majd visszabújt az ágyába. Alig tudta magára húzni paplanját a sötétben. Mennyivel könnyebb lenne, ha egy szót tilos lenne kimondani… Hangtalanul suttogva is az Isten tudná, hogy kimondta…

Valahogy elaludt. Reggel szorongással ébredt, mely egyre fokozódott, bár mindenki kedves igyekezett lenni hozzá. Legjobban leendő anyósával félt találkozni. Legalább ne lett volna édesapja legnagyobb ellenségének, a Latin császárnak rokona… Az egész ceremónia alatt nem azt az idétlen még csak kamaszodó kiskirályt nézte, akivel majd ágyba kell bújnia, hanem leendő anyósát. A találka a merev protokollján is átütött a feszültség. Bár Yolanta Courtenay nem volt Merániai Gertrúd, és a mostohagyermekeivel is kedvesen bánó királynővel a későbbiekben nem került éles konfliktusba, e találka hangulata egy életre nyomot hagyott benne.

A király csak a bemutató ceremónia után értesült országa igazi állapotáról, bár még kapott híreket az úton. A Szentföldi hadjárat miatt eladósodott országát szinte polgárháborús állapotban találta. Uralkodása első éveiben „új berendezkedés” néven megvalósított reformjainak jelszava a „királyi adomány legjobb mértéke a mértéktelenség” volt. Még Szentföldre való elindulása előtt kezdte belátni tévedését, így az ország kormányzását „reformjainak” legnagyobb ellenzőjére, János érsekre bízta, de a főurak száműzték. Emiatt adókat kellett kivetnie, ami újabb elégedetlenséget szült. Tulajdonképpen csak a hadjáratban résztvevő főurak jutottak újabb földadományokhoz.

 

 

[1] Endre 1203 előtt (a források ellentmondásosak) vette feleségül a Bánk Bánból jól ismert Merániai Gertrúdot, már bátyja uralkodása idején. Endre 1191-ben töltötte a 14-et, Gertrúd 1197-ben a tizenkettőt tehát 1197-ben már összeházasodhattak. A királyi családok házasodási szokásait ismerve 1203 kissé kései dátum. Emiatt hiszek benne, hogy a testvérkonfliktusban Merániai Gertrúd keze is benne van. Egy másik érv, hogy a királyi/hercegi frigyek még gyermekkorukban megkötött szülői szerződések következményei, s a gyermekként eljegyzett arát a vőlegény „házában” (palotájában) nevelték, hiszen a királyi menyasszonynak, mielőtt „trónra” lép meg kellett tanulnia új hazája nyelvét, törvényeit, szokásait. Tehát Merániai Gertrúd, ha csak jegyesként is befolyással lehetett már a későbbi II. Endrére.

[2] Annyira, hogy Gizella királynénak a koronáját (melyet a veszprémi egyháztól kért kölcsön) is el kellett adnia 140 márkáért).

[3] Az évszám alapján ez a Botond-legenda görög változata, ami akár igaz is lehet, mert az volt a magyarok utolsó kalandozása Bizáncban.

[4] A Bizánci birodalmat se neki, se vejének nem sikerül helyreállítani, ez csak 1261-ben sikerül Paiolologosz Mihálynak, úgy hogy kihasználja a Konstantinápolyt védő velenceiek valamint a génovaiak közti ellentéteket.

[5] II Endre második felesége Yolanta de Courtenay Peter Courtenay Latin császár lánya. Helyette az apósát választották a trónra, aki 1216-17 közt uralkodott, majd a fia gyermekcsászárként követte a trónon.

[6]  A pápához írott levelében ezt fel is hánytorgatja

[7] A Filioque-vita vagyis hogy a Szentlélek csak az Atyától, illetve az Atyától és Fiútól származik-e vezetett a Nagy Egyház-szakadáshoz 1054-ben, bár szerintem ez csak felszíni ok, főleg hogy a vita már két évszázaddal hamarább kirobbant. Anthony Sieciensky fogalmazta meg: „Végeredményben itt nem is a Szentháromság értelmezése volt a tét, hanem az egyház jellege, tanításainak a tekintélye, és a hatalom elosztása a vezetői között.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_egyh%C3%A1zszakad%C3%A1s#A_%E2%80%9EFilioque%E2%80%9D-vita

Legutóbbi módosítás: 2020.01.18. @ 12:01 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Vandra Attila 720 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.