Ravasz Levente : Újév hajnalán

„Miért?” – Olyan sokszor tettem fel

Már magamnak, el is felejtettem,

Hogy miért kérdeztem legelőször.

Milyen jó volt a gondatlan tánc,

Hogy egy pillanatra válladra

Rakhattam a magamra aggatott

Terheket. A sebeket, mit okozott

Múlt és jelen. Az éveket, amiket

Görbítenek apró semmiségek.

A nagy egésznek porladó része,

Szempillák röpke rebbenése,

Vagyok s voltam neked. A láz.

Nem örömittas, csak csendben

Lapuló. Nem békétlen hazafi,

Csak egy gyakran elfáradt, mai

Fiatal. Adj, sorsot, mi bár rögös,

De saját. Adj, visszanéző szempárt.

Egy-egy érintés pillanatnyi báját

S add, ami most a legfontosabb,

Bonthatatlan hitet magamban.

Legutóbbi módosítás: 2020.01.06. @ 10:30 :: Ravasz Levente
Szerző Ravasz Levente 62 Írás
Székelyföldön születtem, itt is élek.