Vers

Hólyagballon

A luftballont  akkortájt nem ismertük, még híre-hamva sem volt a falunkban, az embereknek könnyű volt a lelkük, s én ezerféle játékot is tudtam, az iskoláskönyv se jelentett gondot, csak pár óra volt az a nagy kötöttség, de végigjártam, mint apám [… Tovább]

Fordítás

Nagy Horváth Ilona: Mama

Fordította: P. Tóth Irén     Priveam cum pâlpâie lumina slabă pe spatele apei, uneori se încingea ca viața în ochii blânzi-frumoși ai mamei mele, când o țineam de mână încă pe această lume, și ea, lăsându-mi moștenire, șușotind, totul [… Tovább]

Vers

Egy kinőtt szerelem végrendelete

Már nem neki írok, hanem róla.A két lélek már nem beszél,asztrál-testünk egymástól eltávolodott. Vége van. Vagyis rég vége volt, de most végleg elmetszettük közös sorsunkarany-szálát.Jobb így.  Azt hisszük. Már nem írok neki buta kis üzeneteket,hogy tudja, épp rá gondolok.Többé nem akarom, hogy tudja.  Nagy, meleg kezével [… Tovább]

Vers

Kramers-Kronig relációk*

*Matematikai tétel az oksági folyamatok valós és képzetes részének spektrális összefüggéséről. kép: Marco Virgone     Valahogy lépésekben öregszem, mindig csak télen. Gondolom a várakozás, a hideg, de teszem a dolgom tegnap, holnap, ma volt hogy azt mondtam, már nem [… Tovább]

Vers

Búcsú helyett

(Göncz Árpád emlékére)     Nem hangzik el több szó. A drámát megírták. Most játsszuk némán, mindannyian. A szerző díszvendég volt, amikor itt járt, hiányzik. Pótolhatatlan. Egy nagy köteg papír. Ennyi vagyunk csupán? Mire taníthat egy igaz ember? Ha emlékszel [… Tovább]

Vers

Feszítsd meg Őt

“Bizony mondom néked ma:Velem leszel a paradicsomban…” (Lukács e. 23/43 )       Ha megfeszítenek aljas Parolázó tűzben   Tűzben égő hitvány senkik Senkik is maradnak   Maradnak vérgőzös latrok Latrok a kereszten   Kereszten Isten nélkül   ***   S ha [… Tovább]

Vers

szerelmi gyakorlatok

a mozdulataim árulkodók. hol lassúnak tűnő (kiszámíthatóság), hol reflex-kapkodás minden egyes szerelem. gerincből történő érintés. csak egy állomás a felszínre törő csonkok kitüremkedései között. a sóhaj a feladás mérföldköve. valaki ráfestett ugyan egy számot, ⌠ami folyton változik⌡ de mit sem [… Tovább]

Vers

Csak közgaz/da/ság

  Háborúk hidege után emberség honolt,de enyhüléssel a szívekbe gőg költözött:angyalarcával hívőket csalt meg száz koboldés most átlépnek rajtunk, mint oszló dög fölött. Színpadra emeltek pár hőstenort – gitárral ‘s az átlátszót ígéretes színekkel fedték. Semmit mondtak ( bár, eltérő retorikával [… Tovább]

Adoma

Dal az egységről

Megismerni és megszeretni : ez lenne a kellő sorrend. De mi van, ha én már szeretem, mielőtt megismerem? Érzem, aztán érzékelem. Eggyé válok vele, aztán megízlelem. Éppen ezért soha semmi sem elég, bármennyit kapok: túl kevés Lelkeink együtt táncolnak, egybeforrnak, [… Tovább]

Vers

Csend van

    Fellegpárnák alatt lebeg a múlt szirma, ráncos szoknyában szunnyad a jégvirág a harangok némán lógatják fejüket, míg újra zokog a búcsúztatás. Csend van… Erdőkben meztelen lépked a tél, tölgyek feslett kabátjairól gombokat szaggat a szél. Olyan végtelen és [… Tovább]

Vers

anya szíve

  anya szíve végtelen folyton kóborol velem néha túlcsordul szorít mindig féltőn bátorít sosem vakmerő erő örök s törhetetlen ő néha gyűri mélabú de csak titkon szomorú arcán mosolyvonal ül s gondtalan tovább repül ismerem jól ezt a nőt ezt [… Tovább]

Vers

Homagium Musis

  Éltem színpompás őszből lassan télbe fordul, a vidám nyár emléke még élénken él szívemben, de ifjúkori tavaszom illatai már megkoptak, ereimben meglassúdott vérem, szívem lassú, nyugodt palotásra váltott víg csárdás helyett. Nem szövök merész álmokat, nem vágyom a Holdra, [… Tovább]

Vers

Mentsetek meg

Mentsetek meg önmagamtól,mert magányos éjjeleimegén eltorzult Hold trónol.   Bent a csendes félhomályban,szinte hallom növekedniaz őrület fojtó fáit.   Mozdulatlan, és szótalantűröm vakító ráncaim,miközben csúfol a tükröm.   Ellep a reszketeg világősrégi titkoktól terhes, iszonytató valósága.   Lelkem dermedt falán, már [… Tovább]

Vers

Még hiányzol

  Hiányzol… kopogja ujjam asztalsarkán a ki nem mondott szókat, s takarja fehér gyolcsba a múlt szökni készülő álmait, öltöztetve színes papírba a megmaradt csodát, ablakpárkányról sárba hulló tegnapi látomást.   Hiányzol… sírják velem a távoli hegyek, s rejtenek jég [… Tovább]

Vers

Nyitnikék – Triptichon

  Picinyke cinke víg dalával köszönti a hajnali fényt.   * * *   Nyitnikék hangja távoli válaszra vár. Hű párját hívja.   * * *   Fél dió nem sok, megosztják mégis csendben. Nagy úr a tél most.

Vers

Koponyám falába

Hofi:” A lét határozza meg a tudatot, megisszuk a lét, a tudat elszáll…” Koponyám falába annyi mindent véstem, örömöt, bánatot, melyeket átéltem, arcokat, neveket, kik előttem álltak, volt akik áldottak, mások megátkoztak.   Mosollyal, könnyekkel faragtam érzelmem, volt aki szeretett, [… Tovább]

Novella

Készülődés

  Három napig egyfolytában esett az eső. Apró szemű, hideg cseppek. Ezüstös szálakon ereszkedtek alá. Úgy szúrtak, mint a tű. Csíptek, szúrtak. Fájt, ha védetlen helyet érintettek. Ha valaki kimozdult a házból, bebugyolálta magát. Csak egy ruhahalmot lehetett látni, mely [… Tovább]

Vers

Sziromlobogás

Friss szél fúj. Ágkoronán szűzi fehér rózsaszín-szegélyes palást: sziromlobogás. Ég tárul, fény ömöl.  Gipszmáz reped, pattogva hull a szürke csönd. Télálmos méhek zsonganak. Szívük remegő virágvárta, csordultig fényarany. Mennyi dadogó ígéret, áttetsző  szárnyacskák mennyi verdesése a reménynek!

Vers

Időrendben

A 10.kötetem címadó verse A vélt egységnyi, élt idő alatt, – ami tán óra, perc, vagy pillanat – valamit babrál valaki velem, s kitágulózik bennem a jelen, az idő lélegzik egy jó nagyot, egy óriási luftballon vagyok, és minden fehér, [… Tovább]

Vers

Emlékszem

Emlékszem, nem is oly régen, Amikor még kölykök voltunk, Összegyűltünk lenn a téren, Egy új világról álmodtunk. Hittük van igaz barátság, És számíthatunk egymásra, Tudtuk mit ér egy kézfogás, Tisztelet, becsület dolga.   Emlékszem, nem is oly régen, Gyorsan történt [… Tovább]

Vers

Az elveszett rózsa

A magyar kis hercegnek 1. Ülök pihenve a csend közepén, A szívemben elnyugszik már a hangod, Csak testem ontja tovább a dallamot, Mit ölelésed ringatott belém. Látlak tisztán, bár csukott a szemem, Érzékemen felsejlik számtalan kép, Az, ami igaz, az [… Tovább]

Vers

Bízz bennem

      Csak játszik a felhő, hamar tovalebben csukott szemed elől, ha lelkem kergeti. Bűnöm is a hátán semmivé foszolhat, szememre mit hánytál messze túl porlad el. De feszül a tér, ha megérzed ahogy nézlek bizalmadért.       [… Tovább]

Novella

Nem ismersz meg?

  Már nem nagyon emlékszem, miért is jártam abban az Isten háta mögötti faluban. Valami téma lehetett arra. Nem terveztem azt, hogy ott is kell maradnom egy napot, de aznap már nem volt vonat visszafelé. Kénytelen kelletlen maradnom kellett. Miután [… Tovább]

Nincs kép
Adoma

Meghívó

A 10. verskötetetem könyvbemutatója: MEGHÍVÓ A Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár tisztelettel meghívja Önt és családját 2016. február 5-én 17 órára a könyvtár előadótermébe Böröczki Mihály Időrendben című10. önálló verseskötetének szerzői estjére, a költő 70. születésnapján. Az est házigazdája: Dr. Bokányi [… Tovább]