Marthi Anna : Tajtékos víz

 

 

Megtelik veled a szoba.

Tárgyak úsznak az asztalon.

A lehajlásokból felmosóvödörbe

száműzött hab lesz,

egyre bokrosabban tessékelem,

miközben az egyedüli vágy:

egyszer mozdulatom méltóvá lesz,

értesíteni fog arról, itt maradnál.

Melyik bolygó hozta el reggel

ismeretét energiák formálta testednek?

Tán nem veszek el mégsem – téged csodálva –

többé a részletekben. Bár félő,

dadogásom később ejti meg

fontosságát a jövőnek, ott találom majd

vonalakba rajzoltan, meghitt ráébredéssel,

nyakas ereidben, ami csak értem épp olyan

vékony és vastag; a szemeimben

lesz bőröd közelről pórusgazdagon sima

mint a selyem, bárcsak ma lelnék

meleg fészekre sorsvonal mentes

tenyereden.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak