Nagygyörgy Erzsébet : Ötvenkét év

Ötvenkét év komor némasága feszül
koponyámban, agyam mély repedésein 
kitörésre készül, s most ellenem szegül. 
 
Szemembe szemtelen, fekete fény oson,
törtetve hatol be lelkemnek résein, 
s bennem randalíroz utolsó démonom.
 
Menekülnék, de már késő, reám omlik
ingatag kőfala elnyűtt világomnak,
roncsolja testemet, egészen csontomig. 
 
Lépteim nyomában heveny lét-láz fakad,
bánatom folyói vadul hullámoznak,
a sötéten izzó éjszaka kínt arat.

Legutóbbi módosítás: 2016.01.02. @ 19:00 :: Nagygyörgy Erzsébet

Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet