Egy valódi úr, egy igazi lovag,
nem firtatja sosem a nőci korát,
finom modorú és nem kérdez sokat,
és megbecsüli a házi kaját.
Az örök nőci, ha elmúlt már hatvan,
ha fáj a lába is, tűsarkút húz,
sőt még a férjét is ő tartja karban,
ha kínozni kezdi szegényt a csúz.
Az örök nőci még otthon is csinos,
és mindig csábos, de sosem ledér,
mert tudja mi illik és tudja mi tilos,
a nő lelke – tudjuk – hófehér.
A rendes férfi kimossa a zoknit,
és otthon mértékkel issza borát,
helyére rakja a széthagyott holmit,
s ha beszél a nő, nem vág fapofát.
A gavallér férfi rózsákat nevel,
s a hölgynek boldogan adja át,
egy születésnapot sem feled el,
ám sosem kérdi a nőci korát.
Legutóbbi módosítás: 2016.01.06. @ 11:19 :: Péter Erika
