Marthi Anna : Test is Ég

 

 

úgy ízlelné már ajkadat a szám elengedés madárraja az ég felé

megéri az időt koldulni egymásért elérnéd a szívek lövészárkait

fényes otthonokba kopott vágy helyett itt harc a démonommal

ahol a remeteség is még anyává tehet késő álmot elsietni ismét

pára érinti göndörszőrű mellkasod szemérmetlen boszorkányból

a gyémántfényű tudást nekem adod bár butának születni döntés

akarjon tiszta lenni ki test is szerelemmel ég olvadó aranyfényben

közeledért

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak