Kozák Mari : Egyszer…

Az idézet:
Mészáros László: Nem mondtam el című verséből való

 

 

„Egyszer csak betelik a sírással az ember.”
hátán a kereszt
karján a félelem reszket
a fekete éjek
mind varjakká lesznek
sárban vajúdik a holnap
halott a szó az ajkon
míg az imák mind porba hullnak
Egyszer csak abbamarad
a víg nevetés
könnyek záporoznak a földre
fagyos szavak hullnak
ölelést zavar a kar
és fekete madarak csőrén
a tegnapi ima hangzavar
Egyszer csak megborzong
és temető kapujához siet
ujjhegyről az érintés
csillagok fénye szűnik
meztelenre vetkezik a bánat
rongyos kabátokon
álmodoznak a vágyak
mert
„Egyszer csak betelik a sírással az ember.”
hátán a kereszt
karján a félelem reszket…
az élettel mit is kezdjek

Legutóbb szerkesztette - Kozák Mari
Szerző Kozák Mari 117 Írás
Kozák Mari vagyok, tanító. Ma már csak olyan öreg tanító. Az évek elteltek és nyugdíjba vonultam. Egy kis városban élek, közel a megyeszékhelyhez, Debrecenhez. A városom, ahol éltem és tanítottam, és ahol ma is élek, Biharkeresztes. Három gyermekem van, két lány és egy fiú. Valójában, már felnőttek és ketten a maguk útján járnak, csak a fiam van még a közelemben, Ő még egyetemista. Már fiatal koromban is nagyon szerettem olvasni, és persze írogatni is. Korai próbálkozások voltak, de hittem, hogy szép és jó, amit teszek. Fiatalon kezdtem el tanítani, a gyermekek szeretete benne volt a génjeimben, hiszen ezt tanultam anyámtól is, aki óvott és védett minket mindentől. Az évek során, hivatásommá vált a munkám, örültem, minden kis sikernek, ami a gyerekekkel összeköthetett. Nekem a tanítás mindig örömet szerzett, soha nem volt teher és nyűg. Azt hiszem, igazi falusi tanító voltam. Vagy tíz évvel ezelőtt, becsempésztem az olvasás órákra a saját meséimet és gyermekeknek szóló verseimet, és boldogan tapasztaltam, hogy szeretik kis tanítványaim. Egyre többet és többször írtam nekik, hálás hallgatóim lettek, és nagyon közel kerültek szívemhez. Aztán később már más versek akartak kikérezkedni, onnan legbelülről és én engedtem is, hogy jöjjenek. Azóta, ha valamit látok, vagy érzek, ha bánt az élet vagy éppen örülök valaminek, ha tehetem, leírom érzéseimet. Szeretem a szépet és a szépséget, a szívnek és a szívhez szólót. Talán a verseim is a szépséget juttatják el az emberekhez.