Böröczki Mihály - Mityka : PRÉSHURKA

A szív, a nyelv és fejhúsból java,

a tokaszalonna és illata,

és bürkéből pont annyi szép darab,

hogy abálódva összeforrjanak,

még látom, ahogy éllel vagdalom,

a lemosdatott bontóasztalon,

a szívből előbb kínált meg a sors,

csipetnyi  só, meg gondolatnyi bors,

már fáradtam, de akkor mennybeli

ízekkel tömtem gyomromat teli,

fokhagyma nyomva-vágva, paprika,

és őrölt bors és só, pont annyira

keveredett kerekké az egész,

hogy ujjam nyaltam ösztönösen és

már jöhetett az átmosott gyomor,

a kisgömböc, majd néhány kortynyi bor,

és néztem, ahogy befödi a gőz,

s az abált-lében jó órát időz,

kivártuk, míg az élet belefőtt,

az óra lassan ette az időt,

majd tiszta hátú  deszkalapra ült,

a deszka párja a hátára dúlt,,

és vigyázzállásban fölé a súly

kilestem, ahogy szelősre lapul,

majd lassú füstre lógva várta ki,

hogy mikor fogják leakasztani,

mert tudta, hogyha asztalra kerül,

a bezárt titkára is fény derül,

és olyan is volt az első falat,

hogy íze máig nyelvemen maradt.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.