Müller Henriette Annemariet : Ostoba dal

befogad, elfogad, elfogat,  
csak egy piszkozat, piszkosak
és nyirkosak, de biztosak, 
mikor levetet, elvetet, 
miközben elmarad, megmarad,
egy sebet felmarat
savval, avval, ami habbal
készül, szépül majd leépül
de még lerobbant, majd robban, fellobban,
leég, de merész és tudja, hogy kell még,
így evez, és elvesz’, majd megvesz
egy féltestet, amit lefestett, 
majd felállt, és megállt a magány
lakta  laktanya
aljában 

elmúlt a l’amour
most lekonyul, bealkonyul – elvékonyul,
elfogy, de előtte lefogy, s majd’ megfagy
a vak vád a romok alatt – konok alak
megmondalak, lemondatlak, jól elhagylak
ahogy ők elhagytak engem, most nincs
hova mennem, nincs kit szeretnem,
alig van mit ennem – hogy kéne lennem?
elvesztem – elveszítettem a fonalat, mi összekötött,
elvágták a vonalat, 
a lényeg a végéről lemaradt
most már nincs több Duna-part,
eltűnt az egész folyó, a lefolyóba belefolyó
piszok meg a könnyeim

posványos mocsár – eltörött a mozsár
mi szétzúz, ez felhúz, ő meg elhúz
most baszhatjuk, pedig kajtattuk,
és most a lángot altatjuk, de a lényeget nem hallhatjuk
mert kimászik az ablakon
sejthettem volna, hogy végleg vége van
Legutóbb szerkesztette - Müller Henriette Annemariet
Szerző Müller Henriette Annemariet 0 Írás
Müller Henriette Annemarie, 21, bölcsész, talán filozófusnövendék és önképző költőtanonc kedvenc szerelmes verseim: Szabó Lőrinc -Semmiért egészen, T.S. Eliot - The lovesong of St. Sebastian "ars poeticám": so you want to be a writer? Charles Bukowski if it doesn’t come bursting out of you in spite of everything, don’t do it. unless it comes unasked out of your heart and your mind and your mouth and your gut, don’t do it. if you have to sit for hours staring at your computer screen or hunched over your typewriter searching for words, don’t do it. if you’re doing it for money or fame, don’t do it. if you’re doing it because you want women in your bed, don’t do it. if you have to sit there and rewrite it again and again, don’t do it. if it’s hard work just thinking about doing it, don’t do it. if you’re trying to write like somebody else, forget about it. if you have to wait for it to roar out of you, then wait patiently. if it never does roar out of you, do something else. if you first have to read it to your wife or your girlfriend or your boyfriend or your parents or to anybody at all, you’re not ready. don’t be like so many writers, don’t be like so many thousands of people who call themselves writers, don’t be dull and boring and pretentious, don’t be consumed with self- love. the libraries of the world have yawned themselves to sleep over your kind. don’t add to that. don’t do it. unless it comes out of your soul like a rocket, unless being still would drive you to madness or suicide or murder, don’t do it. unless the sun inside you is burning your gut, don’t do it. when it is truly time, and if you have been chosen, it will do it by itself and it will keep on doing it until you die or it dies in you. there is no other way. and there never was.