Koosán Ildikó : Perpetuum mobile

Perpetuum mobile

 

                       Koosán Ildikó

 

 

kékségspirál dúsult fel a térben,

a víz és az égbolt ölelkezett;

messzire nyújtózó táj a fényben,

s mikor az alkonyat megérkezett

 

a vízfelszín kifúlva adta át

magát a csöndnek, nem így a mély;

az ember várja így az éjszakát,

ha fárasztó napja volt, s kemény,

 

de nem hagyja nyugton ott legbelül,

gyötri, feszíti, vádolja magát

örökös mozgásban a gond, a vágy,

 

szétfoszlik, összeáll, az álom kerül

kékségnek, fénynek nyoma sem marad,

fogyatkozunk az éjfelszín alatt.

 

 

2016. február 12.

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.