Vaskó Ági : Kövér a csend

Kép: Internet

 

 

Kövér a csend közöttünk…
szerelmes szavunk rég elfogyott,
pompázó muskátli helyett
jégvirág díszíti az ablakot.
Kövér a csend közöttünk…
fájnak az elfagyott sebek,
néma ajkunkon a sok miért
vérző kérdő jelet hebeg.
Kövér a csend közöttünk…
elkopott, mi hozzád kötött,
fényünk selyme szétmállott már,
s élünk egymás mellett,
mint két száműzött.
Kövér a csend közöttünk…
s ha néha egymáshoz szökünk,
pofonként csattan a valóság:
csak kihűlt vágyat rejt álmos ölünk.
 
Kövér a csend közöttünk,
s mi nem várunk csodát,
s nem csókoljuk le egymás szeméről
a magány csillagporát.

Legutóbb szerkesztette - Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 108 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.