Kránitz Laura : Emlékhalmazok

2015.10.31.
Kép: Horváth Zsóka felvétele

 

 

 

Anyám utolsó cigarettacsikkje,
botok, injekciós tűk, ampullák.

Apám számtalan sok szemüvege
és fájdalom elterelő pirulák.
Kicsi helyen elfért kedvesek,
könyvek, képek, apróságok –
egy pince mélyén fekszetek,
emlékként velem maradtok.
Hol lehettek szüleim, sokszor elrévedek.
Egymásra talált vajon, a kihűlt szerelem?
Feleletet nem tudok, csak kérdezek,
az emlékek súlyától lerészegedem.
A gyermekkor kései véget ért,
így nehezebb megélni a folytatást.
harminckét
évesen apám megtért,
harminckilenc évesen búcsúztattam anyát.
Törődő rokonom nem maradt,
olykor pótolhatatlan e hiány,
hibáztunk keresztünk alatt,
erényekkel űztük, mint jobb irányt.
Bolyongok a házban és keresem,
egyre csak keresem a múltam.
Nem csak Mindenszentekkor kegyelem,
naponta elkap, ahogy elbúcsúztam.
…mert felbukkan egy régi illat,
kedvenc regényed könyvespolcon pihen,
és felidézem álmunkat,
a kertben Apám fenyőfája,
szemem rajta őrizem.
Túllépve magasságokat,
látványa megnyugtat.

A halál mit jelent:
ha szemed lehunytad…?

Legutóbb szerkesztette - Kránitz Laura
Szerző Kránitz Laura 16 Írás
Mottóm: Edgar Allan Poe: Álom az álomban című versének két sora. Úgy érzem megfogalmazza azt a hangulatot, világot, amely a legközelebb áll hozzám! „Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom.” 14 évesen kezdtem a versírással foglalkozni, addig csak szerettem a verseket. Hosszabb szünet után 2009-ben újra kezdtem, ill. folytattam a versírást. Nem tudom megmagyarázni, miért volt ilyen hosszú kihagyás, de azt hiszem, mindennek oka van. Írásaim fő témái: gondolataim arról, hogy látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok. Szeretem a filozofikus gondolatokat, a tömörített, lényegre törő fogalmazásokat, az élet értelmét kereső boncolgató írásokat. Bonyolult lelkem világa, kutatja a miérteket és vonzza a hasonló melankolikus lelkek megjelenését. Érdekel minden ami a művészettel kapcsolatos és kiemelkedik az átlagból. Ha meglátok egy festményt, vagy képet és hat rám, gondolkodás nélkül beszél hozzám és megszületik egy vers. Ezért hol a kép adja a gondolatokat, hol a szavak keresik a képet, ráerősítésképpen, hol független- e kettőtől és a megadott téma a versek alapja. Szeretek tömöríteni és pár szóval, mondattal elmondani azt, amit gondolok, érzek. Kezdeti megjelenéseim 4 sorosak voltak vagy egy mondat arról, ami megvillant az elmémben. A kötetlen verselést szeretem, de kipróbáltam magam, a kötött versformáknál is. A Költészeti Játszóházban, hétről hétre mindkét versírásra van lehetőségünk és értékelést kapunk egymástól. Sokat tanultam és fejlődtem a csoportban. Mentoromnak és segítőmnek Sárközi Mariannt, Pillát tekintem. A Facebookon: Kránitz Laura versei, gondolatai címmel létrehoztam egy profilt, hogy egy helyen megtalálható legyen mindenem. Szeretek véleményt írni, hozzászólni versíró társaim írásaihoz, ha megérint. Van, úgy, hogy nem mondom el, mert nem találom a megfelelő módot a közlésre. Írjunk míg úgy érezzük, feltöltődünk és többek leszünk általa, és talán fennmarad mindenkinek-e nagy sokaságból kik verset írunk, ha csak egy műve is, és átmenti valaki a jövőbe, már megérte… Szép napot mindenkinek.