Seres László : Percmorzsák

Éjszaka, percmorzsák,
lángoló szenvedély.
Már tűzparancsra vár,
hogy hős, vagy szent legyél.

 

Az éj lopva hull rád,
ágyat vet minden perc.
Kenyér ízű csókban
Isten teste lehetsz.

 

Tűzvihar ölelés,
húsba vájt monogram,
elvetett remények
égi lábnyomokban.

 

Közeleg a hajnal,
valahol már vetnek.
Felélted morzsáit
percnek, szerelemnek.

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.