Marthi Anna : Egyensúly

Füvek és szelek, ablakredőnyök beleremegnek.

Fekete szobámban kiegyensúlyozódik az álmom,

az időt megtöri újra és újra beállított ébresztőm.

Míg felhergelt biztonságom hullámain Te érkezel,

valóságok elérhetetlenségéből leszakíthatóbb lesz

egy-egy álomszakasz – kint füttyös lombtalan ágon

vihar zenél – nyugalmat érlel, amíg rátalálok előbb-

utóbb veled eljátszott történetben – a közelségre.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1325 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak