Biró Erika : Nekem a Riviéra

 

 

Szürkének még sosem láttam.

 

Aszfalt az ég, vihart sejtve

gyalog, futva, két keréken

menekül a vásári nép.

Visszanézek, Tihany veszve:

függöny mögül nézi a Nap.

Eső az, s ha nem sietek,

pár cseppje a nyakamba csap.

Szeszélyes társ, pocsék barát.

Ne bízz benne, ha a túlpart

láthatatlan, magyar tengert

nem teremt a párás furfang.

Tükröt tart a faggatónak,

ha a felhő fölé hasal.

Azt hinnéd, hogy kiismerted,

pedig sodra titkot takar.

Talán, mikor morcos az ég,

s különválik kék-zöld sávja,

vagy ha végre nem haragszik,

 

akkor nézném utoljára.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Biró Erika
Szerző Biró Erika 7 Írás
bár amatőr tollforgatónak tartom magam, verseket már rég írtam, olvasni viszont sokáig magam önszántából nem olvastam, leghamarabb középiskolai irodalomórákon, akkor se úgy, ahogy a tanárnő szegény pára szerette volna, hanem mindig hangulatom szerint pad alatt a szöveggyűjteményből. most pedig próbálom felcsatlakoztatni magam. még van rá kétharmad életem ha telepohár elvet vallunk. bővebben: http://nemubul.blogspot.hu/