Seres László : Éget a szó

 

 

 

Kevés
kőbe vésned azt,
hogy törvényt ülsz fölöttünk,
s világgá kiáltani szent esküvésed,

akarom, törekszem.

A hatalom nem játékszer,

mely kezedhez idomul

s engedelmes lesz,

ha csak ránézel.
Glédában állnak ígéreteid.
A szó éget s el ne hidd,
hogy ettől leszel több,
mintha mennyek országa lenne itt.

Az életet, hiába álmodod szebbé, hasztalan.
Károgó varjúhajnal ébreszt.

Azt vésd fel, mindent megteszel értünk

s véreddel üss pecsétet rá,

hogy érezzük mindennap,
vérünké válik
s lázas testünknek életet ad.

 

Gyermekünk vagy.
Belőlünk sajdultál ki ezer éve, 
s egybemaradtunk

széthulltan is, mint a kéve.

Szülőfölded vagyunk,

 

néped, nemzeted, hazád.
Ez az otthonod.
Itt a gyümölcs haldokló fán is beérik
önsanyargatón újabb ezer évig,
míg igazat szól szívedből
a szád.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.