Havas Éva : Nem akarok csillagot

“Elrabolt az ég, és többé
nem akarok csillagot…”

Nem kell semmi!
Nem kell senki!
Nem kell többé szerelem!
Megkínoz, és összezavar,
lyukat üt a szívemen.

Nem kell szép szó,
nem kell béklyó,
nem kell “együttlobogás”!
Elringat, és aztán orvul
jön a nincsbe zuhanás.

Minden szép volt,
minden jó volt,
az “énéste” elején:
két karodba fészkelődve
ringtam álmok tetején.

Csillagokkal,
rímes szókkal
díszítgetted lelkemet,
mindennel elárasztottál,
mi örömöt kelthetett.

Aztán jött a
felébredés
– nincs már sehol két karod.
Itt maradtam fájdalomban.
Vesztes most is én vagyok.

Lyukat ütött
bús szívemen
– a szerelem becsapott.
Elrabolt az ég, és többé
nem akarok csillagot…

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))