nemojano : Mécsesek

 

 

Mécsesek fénye lobban,
akár a lélek lobbanásai.
Fáradt viaszcseppek,
emlék-mosolyok között
némán ülve,

fáj a szemem.

A kőpad hideg,
vacog a hiányod.
Kereslek, a képzelet
lát téged. Téged,
emlék-mosolyok között.

“Kikönyöklök a szeles csillagokra”

Kikönyöklök,
látlak. Látlak a
felhők között. Remegnek
a mécsesek. A mécsesek
fényéről mit meséljek?

Fáj a szemem,

nem vagy,
nem lehetsz emlék.
Árnyékod fakó,
lepergő
irisz-hártya csend.

Fáj a szemem,

Talán nem is félek,
vibráló fények között
a fénykép csal.
Te nem lehetsz már
öregebb se vénebb.

Fáj a szemem.

A sírok csak vannak,
hazudnak. Hazudják
a tested. A tested
nem eltakarható,
a szemed sem,

a mécsesek fényében
kiolthatatlan.

 

 

Az idézet, Pilinszky: Apokrif c. verséből származik.

 

Legutóbb szerkesztette - nemojano
Szerző nemojano 63 Írás
Németh Jánosnak hívnak, s mert ha a telefonkönyvet felütöd, s kb. 100 Németh-et találsz, ezért vagyok csak nemojano, ebből eddig még egy van.