Fehér Csaba : XLII. ének

 

 

Rozsdaszínű ég alatt
egy átutazó vagyok,
szembejönnek kérdések:
kicsik és a nagyok.

 

Bajszom alatt dörmögöm:
lassabban kell élni.
Hátam mögött fényévek,
s a holnap csak tenyérnyi.

 

Bőröndömben jól elfér
sok kincs és néhány lom,
pár ismeretlen úticél,
azt még megpróbálom.

 

Drága most a tiszta szó,
de ennyire még futja.
S hogy mi a lényeg akkor?
A komputer se tudja.

 

Mert a Világmindenség,
Az Élet, meg tán minden,
negyvenkettő éppen –
és ezt jólesik így hinnem.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Fehér Csaba
Szerző Fehér Csaba 49 Írás
Fehér Csaba (1974) Pályaelhagyó pedagógus vagyok, s mint ilyen, sokféle korosztályt tanítottam. Jelenleg informatikusként dolgozom, de a technika világa mellett mindig szívesen látogatom az irodalmat is. Verseket hobbiként, saját magam és a környezetem szórakoztatására írok. A természet közelsége, és a lehetőség, hogy pár percre kilépjek a rohanó hétköznapokból mindig segít, ha ihletet kell meríteni. Feleségemmel és kisfiammal Bajóton, egy dunántúli kis faluban élek. 2012 karácsonyára két költőtársammal (Kósa Emese és Tóth János), valamint egy illusztrátor barátunkkal (Süveg Gábor) közösen, magánkiadásban megjelentettünk egy gyermekverses kötetet „Napraforgó” címmel. Néhány versemmel bekerültem a Verselő Antológia 2013 c. gyűjteményes kötetbe, a moly.hu könyves blog szervezésében kiadott "Tetovált mementó" c. antológiába, illetve több internetes irodalmi folyóirat is közölte verseimet. A gyermekverseken kívül a természet, emberi érzések, gondolatok adják költői témáim. Néhány önszerveződő on-line fórumban, csoportban rendszeresen publikálok.