Sonkoly Éva : Régi tavaszban

 

 

Ha majd eljön az igazi tavasz,

térdig virágban állnak a fák.

A mellette elsuhanó szél

ágakat érint, hajnali esőcseppek

permete hull, itt-ott lábnyomok,

tegnapról maradt gondolat.

Messze visz majd, s ott valahol

nyáron, napsugárban táncolón

azt a régi napot álmodom.

              *

Mesélem a szélnek, a vonuló felhőknek,

hogy lett volna, ami nem lehetett,

virágillattal, s veled –  abban a régi tavaszban.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.02.25. @ 21:04 :: Sonkoly Éva

Szerző Sonkoly Éva 570 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"