Schifter Attila : Szeretkezz, háborúzz

 

Ha majd megérkezel hozzám, ne is szólj semmit:
üzenjen  hadat  szemed néma vágyú lángja.
Amíg tíz fürge ujjad egy övcsatot felnyit
pillanatok serege hal meg – de ki bánja?
 
Ruhaszövet hasad és repülnek a gombok,
szilajon kalandoznak ujjak, körmök, ‘s ajkak
ostroma alatt áll hamvas nyak, orca, homlok.
Ilyenkor vad borzolgatás dukál a hajnak.
 
Támadj le féktelen és lökj ide az ágyba,
légy a dominám, ágaskodj, terpeszkedj fölém.
Édes kebled halmait add végre a számra
és élvezzük a forróságot egymás ölén.
 
Felettem rezgő tomporodat hadd öleljem,
vigyázzunk: egyetlen csepp nedvünk se vesszen el.
Míg selymes bimbóidon körbejár a nyelvem,
tudhatom, egyetlen porcikánk sem vesztegel:
 
támadunk és visszavonulunk, ha szükséges,
vad ritmusunk felrobbant benned, mint lángpallost.  
Foglalkozni mindössze azzal vagyok képes,
hogy még egy csatát állva, újra kívánlak.  Most.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.