Böröczki Mihály - Mityka : Szétosztott szeretet

                                                     Szent Márton nyomdokán

 

 

Tulajdonképpen mindegy, hogy ki voltál,

katona, pap, vagy sivatagi oltár,

pannon gyerek, vagy harmad francia,

a Jó Istennek voltál a fia,

és az is mindegy kinek, mennyit adtál,

már ott időzöl fönn a csillagoknál,

amit tudod, mi hittel kedvelünk,

bár nincs köpeny és nincsen kard velünk,

de őrzik még a kézzel írott listák,

hogy Pannonhalmát Márton hegynek hívták,

és onnan, hogy a végtelenre lássunk,

a szeretetet muszáj ketté vágnunk,

írott szavakkal, illedelmesen,

hogy ne didereghessen senki sem,

mert annyi álom hasadt szét azóta,

és annyi ima aranyozta szóba,

hogy bokron, füvön, fákon él a jel,

és ahogyan neked se – nem felel,

hát ezért mindegy mennyi éve éltél,

mert ott leszel a végső tévedésnél,

hol nem óvják, nem hírlik titkukat

a békességet sziszegő ludak.

Legutóbbi módosítás: 2016.02.24. @ 09:38 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.