Schmidt Tibor : Azok az átkozott hegedűk…

“Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.” * – Más ingben, más bőrben, más időben…

 

“Milyen híg fejűek a törpék”*
Kiloccsannak az egymásba öntött szavak
Egyesek csak a fülkagylóba üvöltést hallják meg
Őrült egy évszak
Tegnap még hidegek voltak a merengés-áramlatok
De ez nem kiköpött tegnap
Lehet hogy végül is átlátnak rajtam
Olykor kigurul belőlem egy-két vonatkerék
Zúzott kő meg néhány talpfa
A bamba parasztok sosem adnak takarót
Pedig mindig a kocsmaasztalra fekszem
Azok az átkozott hegedűk is ott cincognak
Meg az egerek is ott jönnek a falból
Nem tudom hogy hazát keresek
Vagy haza akarok menni
Kinn a tántorgó akácfákról
Lotyók potyognak
Csak el ne kapkodják
Mert kellenek nekem is
Velük akarok magányos lenni

Fizetek mennyei főúr
Vitam et sanguinem**
Bár a költő-arisztokraták ereit

Itt és messze túl
Valami mindig eltakarja

__________________________________

*Ady: A Muszáj-Herkules
**(latin)Életünket és vérünket 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.02.27. @ 13:39 :: Schmidt Tibor

Szerző Schmidt Tibor 503 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/