Boér Péter Pál : Kút a kútban

 

 

 

— Apám, maga mit csinál ott?

— Alapozok, fiam, mert kutat ásunk, valahol meg kell keresni a helyét. Most a kútban ások egy kutat, hogy aztán legyen helyed kutat ásni bele.

— Kiabáljon már hangosabban, nem értem. Az a kis fénypont odalent maga, nem?

— A víz pofátlankodik, de majd szólok neki, hogy húzzon odébb, mert még ásnom kell huszonöt-harminc métert, hogy te is megáshasd majd a magadét. Nálunk ez így megy nemzedékről nemzedékre, mindenki a magáét ássa.

— Nem szűk az egy kicsit, apám?

— De, nagyon. A felső, nagyapádé, jó méter széles. A tudós emberek átmérőnek neveznék. Ez itt már szűk hatvan centi, a tied kisebb lesz.

— Mi van, ha lesz gyerekem?

— Legyen lány.

— És ha férjhez megy, és az ura kutat akar ásni, akkor hová áshatja a magáét?

— A tiedbe, fiam.

— Én még nem láttam olyan hosszú keskeny férfit, aki egy fél méter széles micsodájú kútban, keskenyebbet tudna ásni.

— Ha tudnád, mi mindent nem láttál még! Na, én nyomom az ásó rugóját, mert az idő fogy, ez a kút pedig nem elég mély még, hogy beleengedjelek. Azt hiszem elég lesz, ha a dédunokám egy rendkívül hosszú injekciós tűvel leszúr.

— Magát?

— Hát élek én még a dédunokám felnőtt korában? Nem, fiam. Éppen ott, ahol te majd leszel, sok tíz méterrel mélyebbre. Ne kiabáltass tovább, mert nem tudom végezni a dolgomat!

— Apám, még egy kérdés. Van vékonyabb injekciós tű is?

— Majd készítek.

— És utána?

— Akkor is.

— Hú, de megnyugodtam. Ez így a környék legjobbika lesz talán. Néhány nemzedék után kipottyanunk a Föld túlsó oldalán. Apám, hallja, amit mondok? … Azt hiszem megsüketült, pedig szólni kéne neki, hogy éppen hozzák a vezetékes vizet. Most mi lesz? Az egész jövőkép felborult. Hátha még felmászik egyszer, néha iszik, meg eszik, aztán ás tovább… Akkor szólok neki, nem akarom nagyon kiábrándítani szegényt, mert aztán ő ábrándít ki engem, és azt mondja, hogy… Vajon mit mond? De jó volna hallani, de már egy szavát sem… Nagyon mélyre ásott szegény.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/