Lénárt Anna : A titok (tizenkilencedik rész)

Előzmény: Margitka beleesik a csalánba, Tamara nővért nem hagyja nyugton. Szilvi felismeri érzéseit, bevallja magának, hogy szereti a hadnagyot. Rékában az élni akarás és a halál iránti vágy élet-halálharcot vív, a Bibliát végre kézbeveszi. Léna látogatót visz hozzá. Az erőszakoló a börtönkórházban, miután megtudja, hogy kivették a heréit egyik pillanatról a másikra megőszül.

 

 

A mentő szirénázva érkezett. A bámészkodók utat engedtek neki. Egy idős néni keresztet vetett és félhangosan Istenhez fohászkodott:

— Uram, add, hogy időben érjenek vele a kórházba!

A helyszínelő rendőrök átadták a mentőorvosnak a még mindig alélt kollégájukat. Szomorúan nézték, hogy teszik hordágyra és próbálják visszanyerni eszméletét.

Az orvos, miután megvizsgálta, kloroformot tartott Kócos zászlós orra alá, közben próbálgatta nyugtatgatni a rend őreit.

— Nyugodjanak meg, a hölgy légzése szabályos, a szívverése egyenletes, úgy néz ki csontja sem tört, tapintásra nincs hasi sérülése sem, bár biztosat csak a kórházi kivizsgálás után mondhatunk.

A kíváncsiskodók hangját éles köhögés némította el. A sérült rendőrnő gyanakodva nézett körbe.

— Mi történt? — de ahogy meglátta a kezére száradt vért, már meg is válaszolta: — Elájultam. A mai napig nem bírom a vérem látványát.

— Hogy érzi magát? — kérdezte a még mindig föléje térdeplő kezelőorvos.

— Fáj a fejem, de túlélem. Hol van az a… — ahogy körbenézett, éles fájdalom hasított a fejébe. — Azt hiszem agyrázkódást kaptam.

A doktor elnevette magát.

— Úgy gondolom, nincs itt komoly baj, de majd a rögöny mindent megmutat.

— Rögöny?

— A nagyapám mondta mindig így a röntgengre, ha beteg volt.

 

*

— Márta néni… — Réka hangosan zokogni kezdett.

Az idős asszony leült mellé az ágyra és magához akarta ölelni. Réka elhúzódott tőle az ágy sarkába.

Léna észrevette, hogy a lányt zavarja ez a közelség. Már meg akart szólalni, mikor az a vézna kis asszony felállt és átült a székre.

„Milyen jó pszichológus ez a töpörödött nénike, nekem évekig kellett tanulnom” — nyugtázta magában.

Pár percig mind a hárman hallgattak.

— Nem haragszol, hogy eljöttem? — kérdte Márta néni.

Pár másodperc csönd. Léna figyelte őket.

A látogató arcán szeretet tükröződött, közelebb húzódott a lányhoz, Rékáén a félelemben rejlő bizonytalanság, és nem mozdult. Könnyeit kézfejével törölgette.

Márta néni kezébe vette az Élet könyvét.

— Nekem is segített, amikor azt hittem, nincs menekvés, amikor azon gondolkodtam, hogy…— nem fejezte be a mondatot.

Réka tekintetében egy halovány érdeklődés jelent meg, de pillanatok alatt a semmibe veszett. Nedves orrát hálóinge ujjába törölte.

— Udvariatlan látogató vagyok, mert nem hoztam neked semmit… de kislányom, ha kívánsz valamit…

— Nem, Márta néni, nem kell nekem semmi — mondta alig hallhatóan a lány. Elnézett maga előtt. Nem lehetett tudni, merre jár.

Márta néni belelapozott a Bibliába.

—„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok — én megkönnyítlek titeket” — olvasta. Mosolyogva Rékára nézett. A lány szemében ismét könnyek jelentek meg.

— Márta néni… én nem hiszem, hogy engem meg tudna könnyíteni. Mocskos vagyok. Ezt a szennyet még az Isten sem tudja lemosni rólam. Örök szégyenbélyeg van rajtam… milyen élet vár rám?

— Kislányom, az életünket magunk alakítjuk… de tőlünk független epizódok is hozzátartoznak. Te erős lány vagy! Már kislányként is erős voltál. Én már akkor tudtam, Lacikámmal megváltjátok a világot…

— Hát megváltottuk — hangjában enyhe gúnyt lehetett felfedezni. — Laci… Azt hittem, most majd sikerül…

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 164 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.