áttetszővé tenni magunkat mint az üveg felszikrázni a fényben mi a másikból árad mélyünket is feltárni mindent mi bennünk lüktet árasztani érzéseinket tud szeretni egy üvegszív? áttetsző bizonytalanságunk jól látható bizonyosság le sem tagadhatjuk igen [… Tovább]
áttetszővé tenni magunkat mint az üveg felszikrázni a fényben mi a másikból árad mélyünket is feltárni mindent mi bennünk lüktet árasztani érzéseinket tud szeretni egy üvegszív? áttetsző bizonytalanságunk jól látható bizonyosság le sem tagadhatjuk igen szeretünk
áttetszővé tenni magunkat mint az üveg felszikrázni a fényben mi a másikból árad mélyünket is feltárni mindent mi bennünk lüktet árasztani érzéseinket tud szeretni egy üvegszív? áttetsző bizonytalanságunk jól látható bizonyosság le sem tagadhatjuk igen szeretünk
Haikuk Szombati haiku Munka a kertben.Frissen felfűrészelt fafenyőillata. *** Csésze az asztalon Tea gőze száll.Ezüst füstsüveg alattaranytava áll. *** Vihar Esőtől telővízgyűjtőbe tép fákrólvirágszirmokat Esővízgyűjtő Fadézsa vizénvirágszirmok lebegnek –tánc vihar után. *** Béke Függőhíd, temető,sorsok felett lebegőörökívű csend. [… Tovább]
hó hűvöse bor mámora jég szikrája tűz zamata halhatatlan istenek simogató kezei táncot ropó hangjegyek elhalkuló neszei éji szél édes fuvallata az idő balzsamos illata tapintható álmaink virradó hajnala testünk tüzes vágyai zubogó vér dala csók zamata szem szikrája szív [… Tovább]
Hajad arany szálaklágy tánca a szélben,szemed zafír tükrevágyak nevetése.Ajkad vörös korallmosolya tűz, csók, dal,fogad fehér fényeszikrázó hóvihar. Bőröd barack selymenapsugár pihenő,nyakad alabástrom báj,nyár, bál, megrebbenő vágyak vidám éjeég zafír szemedben,és ahogy táncolunk,aranyhajad lebben.
Halkan sercenő gyufaláng táncaközelít egy alvó viaszgyertyáig, sötétből rebbentve fel halványanaz estét, hogy egy lángból kettő válik. Felfénylik az éj, árnyakba bújócsendje minket is csendesít, megnyugtat,hangom suttogó bókokba fúlóóda szépségedhez, ima, áhítat. Barnán égő szemeid közelebbs közelebb jönnek hozzám, [… Tovább]
Poros folyosók oldalánmeg-megrebben? színes függönyök,lustán lebeg? szárnyalás,álmos huzat úszik fejem fölött. Rég volt, halk, elsuttogottbúcsú utolsó lágy simogatása,a meglep?dés, amikorazt mondtad, szeretsz, s mégis a hátad láttam már csak… Kész. Elmentél.Por táncol részegen szemem el?tt,felsóhajtó fátyolszárnyak f?zik tovább a megrendült [… Tovább]
suttog a hókattog a kandallótoporog a t?zlángot lángba f?z ablakokon gyerekkezekcsodálkozó kerek szemeknézik ott kint a lámpafénybenhogy táncol szikrázó fehéren millió apró kristálycsillags hozzájuk h?vös hóillatlibben át lassan a szobáncsendes tél esti karnevál
Fák lábát öleli a köd,szürke sz?nyegén pihenvecsend lebeg álmaink fölött.Lustán libbenti szárnyát az este,halk várost hagy maga mögött,hol hóh?vös holdfény szitál,s bóbiskoló házak közöttjégcsapcseng?k hangja száll…
