Végh Szimonetta : Hold lények

 

Hold lények

 

Az id? síkján halkan jártam tovább,

És megannyi Hold lény nézett rám.

Énekük szórta felém a magányt,

És a dallam lassan fejembe szállt.

 

Bennem a kiapadhatatlan vágy,

De még nem találtam rád.

Az érzések morajló tengerén át,

Utam nem vezetett hozzád.

 

A porba fekve hallgattam a földet,

Megsúgja-e merre lelem lépteidet?

De ? néma volt nem szólt nekem,

Magányom még hangosabban zeng.

 

Száz és száz utat bejártam már,

Csak a spleen szorongatott nem más,

Könyörögtem a Hold lényekhez, hallották?

Ã??k csak hintették rám magányom dalát.

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/