Németh Zsolt László Szerző
Vezetéknév
Németh
Keresztnév
Zsolt László
Ország
Hungary
11 év ezelőtt 4hozzászólás

 

Betonfalak közé szorították zsenidet,

kesze-kusza Küklopsz-szörnyeid csodáját,

melyek rejtelmesen hordozzák örök titkod,

s a megfejthetetlen szerelem önkényét…

Kiragadtad a valóság egy szeletét,

lelket adtál hitetlen vonalaknak –

elszánt üvöltésed nemcsak Guernica,

de múlt szerelmek értelmetlensége.

A virágot szed? n? döbbenet erotikája,

dúscombú n?szülemények grafitvonalai

ordítják egy sajgószív?, gyermeklelk? géniusz

id?tlen utakra tévedt, lázadó fájdalmát…

 

 

11 év ezelőtt 5hozzászólás

 

B?völt a síküveg,

sietve néztem meg

a kiflancolt hokedlit,
s a rajt ül? bábut,

ki csak engem bámult,

s én fröccsöntött szemeit.

A m?anyag fantom

a f?téri placcon,

tudhat már valamit!

 

 

11 év ezelőtt 5hozzászólás

 Gyarló vágyainkkal fekszünk

álmokkal átsz?tt kerevetre,

túlhajszoltan rezzen lelkünk,

mert vágyunk a testmelegre!

 A küszöbön túl zajkavalkád,

ontja a világ tévtanait,

míg acéltüd?k átkottázzák

messzi erd?k fásult hangjait…

 

11 év ezelőtt 3hozzászólás

Látleletet venni  a világról

talán botorságnak t?nhet!

De sötétségbe fényt csempészni

csupán szemfényveszt?knek lehet?

 

Kirakatba helyezni olcsó álmokat,

kicit-kacatot meg miegymást,

id?húzásképp feledtethet

sok belénk köv?lt csalódást!

 

Röntgensugarak járnak át minket,

 falak mögötti zeg-zugokat is,

 s a fényérzékeny lapra ivódott kép

csak fejtet?re fordítva lehet hamis!

 

11 év ezelőtt 5hozzászólás

 

 

 

Szesztestvérek

 

Alagsori söntésben, dohos állott leveg?ben

esetlenül tántorog egy itt maradt él? kövület..

Kocsmaszagú magányában megért? társat keres,

s a hátsó sarokban máris valaki feléje integet.

Opálos pupillái vették a jelet, elbotorkál felé..

A gyatra, zavaros lé ki-kilöttyen, ? megzökken,

majd céljához érve rongybábként huppan  mellé,

s elvesznek az orrfacsaró kékesszürke ködben..

 

                                                                                                               Szombathely, 2009 ?sze

12 év ezelőtt Nincs komment még

 

 

 

Üres már a gólyafészek,

e bozontos, gallyas hajlék,

rátekintek s mindent értek,

miért az üres gólyafészek!

 

Nyáresti édes emlék

?szi napon rám talál,

visszfényéhez kiáltok még:

hová lettél gólyamadár?!

 

Üres már a gólyafészek

csak a villanyoszlop meredez,

ablakomon kitekintek

s párkányomon az ?sz neszez…

 

 

 

 

12 év ezelőtt 7hozzászólás

 

TAVASZ

Lány szív dobban, a nap szerelem csóvát ereget le,
friss ibolyák harmatjától élednek a vágyak,
gólyák gallyazzák, toldozzák fészkeiket már,
érzik, hogy nem késhet, megjön a t?zlehel? nyár!

 

NYÁR

Árnyas zöld ligetekben méhecskék hada posztol,
nektártól részeg mind, csillog rajtuk a hímpor
partra vet?dött halként tátog az utcai árus,
forró aszfalt égeti vibráló szemeinket…

 

?SZ

Nyirkos hajnalok áztatják tejköddel a várost,
minden-minden tarkaszomorkás, sorvadozó lett,
?szpiktor gyönyör? festményt pingált örömömre,
bár érthetném titkát, ám ? mégsem avat be!

 

TÉL

Távoli felh?k hintik a füstös zsindelyeket most,
sok kicsi ejt?erny?s landol, majdani lics-pocs,
kisgyerek ugrál kucsmás oszlop tollpuha lábán,
s ellepi  kényes-tompa fehérség csendben a járdán…

12 év ezelőtt 4hozzászólás

Homlokod ráncai mint olajfák erezete

Szemeidben tisztavíz? források nedve

Ajkaid szikár húsa szavaid oltára

Orrod vonala akár a Jordán deltája

Járomíved igája az örök teljességnek 

Állad sekély gödre rejti a mindenséget

Hajtincseidben kering a felkent kegyelem

Füleidben rezonál a dúdoló ISTEN-szerelem…

13 év ezelőtt 4hozzászólás

 

 

Szám?ztek bennünk jogos jussunktól,

reszkettek a melenget? anyai kezek,

elbódított lelkek ébredtek álmukból,

Babilon ércszobra végleg megrepedt..

 

?k utcakövet törtek fejvesztve,

remélték az aszfalt elbírja hitük súlyát,

de az árulót nem feszítették keresztre,

s erényt kovácsolt gyalázatból évtizedeken át!

 

Ki ma hallgat, a szeme könnybe lábad,

tudja, nem szegheti meg az esküt,

a víz csoboghat, de néha megárad,

a mondatra emlékszik: Márciusban újra kezdjük!

 

 

 

 

 

 

13 év ezelőtt 8hozzászólás

Tisztelet a h?seinknek!

 

 

Tizenhárom kopjafán csillan meg a napfény,

Tizenhárom lelket éltetett a remény,

48-ért esküdtetek életre vagy halálra,

48-ért higgyétek el, nem haltatok hiába!

 

Gondolatban a dombokon együtt vagyunk veletek,

Világoson és Aradon égre írjuk nevetek!

Férfiként s emberként tudtatok mind elmenni,

a megcsillanó fény a tizenhárom Szentet köszönti!

 

 

Németh Zsolt László Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.