Betonfalak közé szorították zsenidet, kesze-kusza Küklopsz-szörnyeid csodáját, melyek rejtelmesen hordozzák örök titkod, s a megfejthetetlen szerelem önkényét… Kiragadtad a valóság egy szeletét, lelket adtál hitetlen vonalaknak – elszánt üvöltésed nemcsak Guernica, de múlt szerelmek értelmetlensége. A virágot szed? n? döbbenet [… Tovább]
B?völt a síküveg, sietve néztem meg a kiflancolt hokedlit,s a rajt ül? bábut, ki csak engem bámult, s én fröccsöntött szemeit. A m?anyag fantom a f?téri placcon, tudhat már valamit!
Gyarló vágyainkkal fekszünk álmokkal átsz?tt kerevetre, túlhajszoltan rezzen lelkünk, mert vágyunk a testmelegre! A küszöbön túl zajkavalkád, ontja a világ tévtanait, míg acéltüd?k átkottázzák messzi erd?k fásult hangjait…
Látleletet venni a világról talán botorságnak t?nhet! De sötétségbe fényt csempészni csupán szemfényveszt?knek lehet? Kirakatba helyezni olcsó álmokat, kicit-kacatot meg miegymást, id?húzásképp feledtethet sok belénk köv?lt csalódást! Röntgensugarak járnak át minket, falak mögötti zeg-zugokat is, s a fényérzékeny lapra ivódott [… Tovább]
Szesztestvérek Alagsori söntésben, dohos állott leveg?ben esetlenül tántorog egy itt maradt él? kövület.. Kocsmaszagú magányában megért? társat keres, s a hátsó sarokban máris valaki feléje integet. Opálos pupillái vették a jelet, elbotorkál felé.. A gyatra, zavaros [… Tovább]
Üres már a gólyafészek, e bozontos, gallyas hajlék, rátekintek s mindent értek, miért az üres gólyafészek! Nyáresti édes emlék ?szi napon rám talál, visszfényéhez kiáltok még: hová lettél gólyamadár?! Üres már a gólyafészek csak a [… Tovább]
TAVASZ Lány szív dobban, a nap szerelem csóvát ereget le,friss ibolyák harmatjától élednek a vágyak,gólyák gallyazzák, toldozzák fészkeiket már,érzik, hogy nem késhet, megjön a t?zlehel? nyár! NYÁR Árnyas zöld ligetekben méhecskék hada posztol,nektártól részeg mind, csillog rajtuk a [… Tovább]
Homlokod ráncai mint olajfák erezete Szemeidben tisztavíz? források nedve Ajkaid szikár húsa szavaid oltára Orrod vonala akár a Jordán deltája Járomíved igája az örök teljességnek Állad sekély gödre rejti a mindenséget Hajtincseidben kering a felkent kegyelem Füleidben rezonál a dúdoló ISTEN-szerelem…
Szám?ztek bennünk jogos jussunktól, reszkettek a melenget? anyai kezek, elbódított lelkek ébredtek álmukból, Babilon ércszobra végleg megrepedt.. ?k utcakövet törtek fejvesztve, remélték az aszfalt elbírja hitük súlyát, de az árulót nem feszítették keresztre, s erényt kovácsolt gyalázatból [… Tovább]
Tisztelet a h?seinknek! Tizenhárom kopjafán csillan meg a napfény, Tizenhárom lelket éltetett a remény, 48-ért esküdtetek életre vagy halálra, 48-ért higgyétek el, nem haltatok hiába! Gondolatban a dombokon együtt vagyunk veletek, Világoson és Aradon égre írjuk nevetek! [… Tovább]
