Németh Zsolt László : ?szül?

 

 

 

Üres már a gólyafészek,

e bozontos, gallyas hajlék,

rátekintek s mindent értek,

miért az üres gólyafészek!

 

Nyáresti édes emlék

?szi napon rám talál,

visszfényéhez kiáltok még:

hová lettél gólyamadár?!

 

Üres már a gólyafészek

csak a villanyoszlop meredez,

ablakomon kitekintek

s párkányomon az ?sz neszez…

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.29. @ 16:59 :: Németh Zsolt László
Szerző Németh Zsolt László 37 Írás
Ha a bennem keringő, nyugtalanító, örömet adó gondolatokból egy keveset elmondhatok az embereknek, nyugodtabbak a napjaim, az álmaim s ezért csak hálás lehetek a Teremtőnek és Nektek akik olvassátok! A szociális szférában húzom az igát, néha embert próbáló feladat, de szeretem a hivatásom! Sikeres pályázatokon és publikációkon is túl, számomra nem az eredmények hajhászása a cél, inkább eljutni valaki-bárki belső ajtajáig... A rajz, festészet, zene sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a lírában találom meg az önkifejezés leghathatósabb lehetőségét. Két ember: fiam és feleségem jelentik számomra az élet napos oldalát!