bolygók, csillagok születnek, égnek éshalnak, sejtjei hangtalan sötétnek,csak alszik, nem álmodik isten.mekkora hatalmas a semmi! csak egy gombost?nyi valamiszúrja szívem, míg ébren fekszem,sejtjeimben öl, titok, csönd, fájdalom.emlékeddel telihold alatt bolygok
Sötét lett az ég kárpitja,bánatfelh?m beborítja,csillag fénye nem vidítja(szép szemedben szelíd szikra)szegény szívem szomorítja… …felvirradva h?s hajnalraoszlik tán a felh?dunna,nap sugara simít rajta,(álmom könny-gyönggyel kivarrva)felderül talán holnapra…
Egyetlen pontra felfüggesztve Úgy élsz mint gombostűn a lepke Hiába égtájak célkeresztje Ha léted egy pontra felfüggesztve Menekülnöd sincs már merre Se célja és se értelme Egyetlen pontra felfüggesztve Ha elhagy a lélek fegyelme Hiába száz Isten kegyelme Egyedül rajtad [… Tovább]
Állítólag örült anyám, hogy papot ígértek péntekre, de ma még csak csütörtök, az ígéret meg tegnapel?tti. Nem tudom, hogyan örült, mert szólni képtelen, nyögni is csak szordínósan, nem azért, mert itt pápista jönne, amikor ? lutheránus, hanem szólni már [… Tovább]
* „Zárva.” – lóg a szűkszavú felirat a bejáraton, semmi magyarázat, csak egy piszkos papírdarab. Az ajtó két szárnyát lánc tartja össze, résnyire lehet kinyitni, talán csak egy macska tudna besurranni és egy kíváncsi tekintet. Frissen festett fal szaga [… Tovább]
A cserepek potyognak az égb?l De mégis folyton szilárd marad Bármennyi üveg hullik a szépr?l, Akármennyinek is hullni szabad, Mert ez az a fal, ami nem törik soha, És nem omlik le míg visz id? sora, Engedd el magad hát, [… Tovább]
Naplopó percek napoznak Tercet énekl? zongora tetején Sajnos nem bírom tovább Fel kell kiáltsak Ne tartson tovább e regény! Túl sok az id? meg a távolság köztünk De minden pillanatban együtt vetk?zünk És együtt alszunk el, párnámon pihensz Egy szerelmes [… Tovább]
(kép: Paul Klee, Freundliches Spiel) fogom rászánni magam csak azért se taní-tani se maga kárán ordító szamárként megtanulni a kétszer kett? józanságátreggel nem mosom meg a fogamat és esteborotválkozom vénuszt kukkolva a csapbanszakálltól habtól zavaros vízben repedtennéz arcom [… Tovább]
* A nyolc osztály sikeres befejezése után apám elvitt az akkori Jugoszláv tengerpartra. Beígérte ezt az utazást, de én úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg. Nem azért tanul az ember, hogy a szülei díjazzák. Erre már hetedikes koromban rájöttem. [… Tovább]
A magyar nyelvr?l szólvaszárnyalni kellenedalomnak, fényben,magasban,ám kit érdekel ma himnusz, óda?Nagy költ?k utódaiveréb módra csivitelnek,fürdenek a porban. Én sem különb náluk.S még csak nem is mentség:sem lágy n?i hangból,sem érces férfiszóbólnem hallomzenéjét, csengését!Anyanyelvem, mégis,hangtalanul is elválasztoda sötétségt?l a fényt. Kulcs [… Tovább]
Ember, botlottam egyben, másban. Futó záporban b?rig áztam. Léleknek hazát foglalóban elt?ntem – élek ezer szóban. Napozni f?re lehevertem. Friss sört nyakalva telt a kedvem. Gyomot kapáltam, sós verejték gyöngyözött. Gyenge bér a termés. [… Tovább]
I. Bezárt a nyárikonyha! – így sírnak lángos illaton nevelt legyek. Időznek sparhelt zsírtócsáinál, várva a tegnapi tekintetet, mi felett vígan szálltak százszor, de az meg sem moccant már. Bezárt a nyárikonyha, tegnap ott járt a halál. [… Tovább]
Végül is minden rám talál, a szó, az arc és a halál. Az arc: ami egy lesz velem, ha az id?t elengedem. Engem is félt a szerelem, megmenti talán – a nevem. Id?zárt térben fény-magam, lobogásom [… Tovább]
Mini krimi Mrs. Crane izgatottan tett-vett a konyhában. A vendégek nagy része már megérkezett, még negyed óra, és a kedves férje is megjön a munkából. Micsoda meglepetés éri majd! Egy születésnapi parti! Megérdemli a disznó. A többiek nem is tudják, [… Tovább]
Történet a hetvenes évekből, rólunk, velünk, nektek.* 18. Álmosan unalmas csütörtök reggel van. Itthon vagyok, és lábaimat lógatom. Ma nincs suli, viszont programot sem érdemes szervezni, mert délután műhelygyakorlatot tartunk az ORION-ban. Ez a gyár fekete [… Tovább]
A gyerekek 70 %-a funkcionális analfabéta – mondja egy szakelemzés. El tudják olvasni, de nem értik, vagy nem jól értik a szöveget! Na és a feln?ttek? Az „író” írt valamit valahol, valamilyen újságba, az olvasók valahogyan reagáltak rá. A reakciók [… Tovább]
Őszi szél… * Lassan rozsdába fordul az arany. Lábam alatt roppan a levél. Kevert színeket dobál az őszi szél. Parkon át söpri a szerelem lábnyomát. Múló nyár után, színes ruhában, ősz kopogtat. Mosolyát pókfonal viszi a dombok [… Tovább]
A csak kevesek által szívesen látogatott, és elfeledett nyolcadik kerület egykor szépen megépített, csodásra szépítgetett, de immár omladozó bérházai között kicsiny, kedves – tán szintén elfeledett – kápolna áll. Mikor még a Kedves itt lakott olykor nálam, itt [… Tovább]
a kezdet … Már nem tudom…, félek még, elemészt a kétség. Nem tudom, akarsz-e, ha ölel a sötétség. Nem tudom, vágysz-e rá, velem éld az álmod, talán csak képzelem, hogy jöttömet várod. Nem tudom, nyújtod-e párnámnak a vállad, hogy félénk [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!