dudás sándor : Monológ

    Végül is minden rám talál,
    a szó, az arc és a halál.

    Az arc: ami egy lesz velem,
    ha az id?t elengedem.

    Engem is félt a szerelem,
    megmenti talán – a nevem.

    Id?zárt térben fény-magam,
    lobogásom életnyi csak.

    Mintha elvesztve valamit,
    mintha nem értve azt, amit:

    ember és esend? vagyok.
    Szó, arc és halál rám ragyog.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:59 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.