Színe és visszája

A gyerekek 70 %-a funkcionális analfabéta – mondja egy szakelemzés. El tudják olvasni, de nem értik, vagy nem jól értik a szöveget! Na és a feln?ttek?

Az „író” írt valamit valahol, valamilyen újságba, az olvasók valahogyan reagáltak rá. A reakciók egy része taktikai hozzászólás, aminek van színe és visszája. A valós megértéshez nem árt id?nként kifordítani, akár egy bundát! Gyakran élek a gyanúperrel, hogy más a szó olvasata és más a valóságos értelme. Az egyik látható, a másik csak „vájtfüllel” hallható.

Err?l egy kis gy?jtemény.

 

   – Gratulálok, rég írtál ilyen jót!  (Pedig elég s?r?n írsz, de beletelik több hét, amíg a kiszikkadt agyadból egy eredeti ötletet kipréselsz.)

   – Én nem szeretem az írásaidat, de ett?l el voltam ragadtatva! (Remélem, van annyi eszed, hogy megérted, a hangsúly a mondat els? felén van!)
   – Van benne 12 olyan sor, amelyre mindenki büszke lehetne! (Éppen ezért a többi 120 sort felesleges volt megírnod!)
   – Nekem nagyon tetszett! Dühöngtem, amikor olvastam, hogy a többiek miket írtak róla! (Mert írtak ám, hajjaj, de miket! És valójában, ha jól belegondolok, nem is dühöngtem!)
   – Gratulálok! Ilyen régi témát ilyen újszer?en feldolgozni! (Hát ehhez pofa kell, már legalább ötvenen megírták ezt a témát! Én is! De ez valóban újszer?, mert ennyire gyengén még senkinek sem sikerült!)
   – Az eleje kicsit unalmasan indul, de a befejezés, az igen! Érdemes az embernek átrágnia magát rajta! (Mert rágni kell ám, amíg az ember addig a hátrányos helyzet? befejezésig elverg?dik!)
   – Ragyogó, kár, hogy a végét lel?tted! (Az ember annyi süket duma után legalább valami csattanót vár, de még az sincs!)
   – Képzeletben megszorítom a kezed! (Ami nem azt jelenti, hogy nem találok szavakat, hanem azt, hogy fogadd részvétemet!)
   – Vannak benne döccen?k, de azért szépen siklik! (A lejt?n lefelé, mert ennél gyengébb írást nehezen szülhettél volna!)
   – Hatott rám a m? hangulata! (Mert mintha csiklandozott volna, egyfolytában röhögnöm kellett a bánatos részeken!)
   – Ezt az írást szívesen vállalnám én is! (Most írták ki a „Selejtjeim” pályázatot, oda küldeném be!)

Az „író” ezek után élt a gyanúperrel, hogy talán nem mindent úgy kell érteni, ahogy az le van írva. Ezért magában üdvözölte azokat a kritikákat, amelyek a „nyers valóságot” közvetítették felé, köntörfalazás nélkül. És megpróbálta ennek is a „hátsó értelmét” értelmezni – visszája és színe. Vagyis lehetnek olyanok, akik jobbat gondolnak egy írásról, mint amit írnak róla, de a jobbat valami okból nem írják le, csak gondolják.
   – Mit eszkábáltál ide, te fityfiritty? Képes voltál berakni a „vers” kategóriába? Ezt? (Elolvastam, ez igazolja, hogy figyelmemre érdemesítettem!)
   – Egyes szám, többes szám, zöngés és zöngétlen, ragozott és ragozatlan – egyáltalán, hallottál már ezekr?l a dolgokról? (A tartalom nem rossz, csak a forma, csak azt tudnám feledni!)
   – Mir?l szól az a firkálmány? Mert írásnak nem nevezném. (Háromszor olvastam el, bár már el?szörre is értettem bel?le valamit. Na de harmadszorra már…)
   – Akár még tetszhetne is, de nem tetszik! (Dehogynem, csak én nem vallhatom be, mert akkor mi lesz a „vaskemény” imidzsemmel?)
   – Most jól megmondtam neked, de mit tegyek? D?l bel?lem az igazság! (És nem hiányzik az i bet? a szóról!)
   – Semmitmondó dicséretek kellenek? Temetni jöttem, nem dicsérni – még Caesarnak is ezt mondták, hát akkor neked miért ne? (Ne izgulj, a semmit nem lehet mondani, mert aki megszólal, az már mond valamit…)

Az „író” most már nem tudta, hogyan is fogja fel a véleményeket? Igaz-e, ami igaz, hamis-e, ami hamis? Ezért örömmel üdvözölte azokat a hozzászólásokat, amelyek szakmai észrevételeket tettek. Itt a szín és a visszája látszólag egybeestek.

   – Versedben az anapesztus és a trocheus rendben van, a jambusokkal még akadnak gondok. Használd az ujjaidat a szótagszám kiszámolására, hogy ne tévedj!
   – A publicisztikának is megvannak a maga szabályai. Nem elég valamit annak nevezni, legyen valóban az!
   – Csak halkan jegyzem meg, hogy a „karcolat” az napi eseményekr?l szóló rövid eszmefuttatás. Ez meg kissé túl hosszú. A felét ki kellene húzni. Hogy akkor már más lesz a cikk? Na és?
   – Igaz, a felét ki kellene húzni! Na de melyik felét!…
   – A szabad verselésnek is megvannak szabályai, hát még a kötöttnek! Néha nálad az írás ugrál a próza és a szabad vers között – erre jobban kell figyelned, mert az ugrálás gyerekjáték. Döntsd el el?re, mit és milyen formában akarsz megírni!
   – A forrásanyagokat sem árt kontroll alá venni. Amit a cikkedben idéztél, az nem bizonyított. S?t a forrás forrása is kétes. És még a forrás forrásának a forrása sem biztos – hát akkor mit akarsz?

Az „író” ezek után odaült a géphez, hogy megírja újabb alkotását. De annyira megkavarodott a vélemények alapján, hogy csak egy dolog jutott eszébe: ezentúl azok közé lép át, akik nem cikkeket írnak, hanem hozzászólásokat  Bízva abban, hogy a hozzászólásaihoz kevesebb „hozzászólás” érkezik majd, mint a cikkeihez. És üres óráiban lassan suttogja maga elé a kétsorost:

   „Látom, barátom, kezedben a mérce,
   csak azt nem tudom, a mércéhez értsz-e?”

 

 

 

 

18látogató,2mai

Szerző Bonifert Ádám 311 írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.

11 Komment

  1. 8 kisslaki,
    Hello, Lacikám, üdvözöllek. Ha megtalálod a bádogmércét, küld el a beszerzési forrás címét. :-))
    Mert valóban ráférne néha, néha egyik-másik “kritikusra”. Azért van a végén az a kis aforizma, mert akinek a kezében mérce van, az lehetőleg értesen is hozzá, tudja jó célok érdekében, helyesen használni (és most nem csak irodalomról beszélek…). Hogy aztán jó-e a mérce, az már egy másik kérdés!

  2. 7 Ruder Jana,
    Jana kedves.Ezt az írást több honlapot olvasva, azok tapasztalataira alapozva írtam meg. Az un. görbe tükörben persze a jelenségek egy kissé felnagyítva, esetleg némileg torzítva jelennek meg, vagyis nem szó szerint kell mindent venni, van, amit a humor kedvéért, van, amit figyelemfelhívó szándékkal írtam meg.
    Van olyan is, amit egyszerűen csak a sablonos kommentekkel szemben a tartalmi hozzászólások ajánlásáért.
    Az irodalmi jellegű alkotásokból mindig lehet valamit tanulni. Egyszer egy kritikus azt írta: lehet, hogy egy regényben csak egy hasznosítható mondatot talál az olvasó, de azért az egy mondatért mégis érdemes elolvasni a művet.

  3. #6 Péter Erika,
    Kedves Erika! Szeretem bizonyos helyzetekben az élet dolgait némi humorral, könnyedséggel közelíteni, szeretek sírás helyett nevetni, szeretek bántó él nélküli csipkelődésben partner lenni, ha úgy adódik. Vagyis mindig örülök, ha a kommentekben humort lehet felfedezni. Mert igazságot és “komoly gondolatokat” a humor eszközeit felhasználva is lehet közölni. Erre mondta Karinthy, hogy “Humorban nem ismerek tréfát!”
    Köszönöm, hogy olvastál és közölted velem a reakcióidat.

  4. Kedves ÃÂdám!
    Kerestem volna egy frappáns hozzászólás változatot, a “Színe visszája” írásodból, hogy onnan kilopjak egy passzolót, de a nagyon is igaz írásodhoz nem találtam megfelelőt. Az íróboltban pedig csak jövőhétre ígérték az új, zománcozott bádogmércét a kritikusoknak.

  5. ÃÂdám! Tudom, hogy komoly tapasztalat van ezen gondolatok mögött…, azt is, hogy nagyon sok az igazságtartalma, még ha tréfás köntösbe is öltöztetted. Mert én jókat kuncogtam, de persze el is gondolkodtatott…
    Szereztem némi tapasztalatot én is…sajnos sok rosszat is, saját tévedéseimen keresztül leginkább. De a jó pap is holtig tanul…
    Tanulni meg soha sem szégyen…

  6. Kedves ÃÂdám!
    Nagyon köszönöm ezt az értékes gyűjteményt. 🙂
    Sokunk hozzászólását megkönnyítetted vele. Legközelebb én is élek a lehetőséggel és lehet 🙂 , hogy
    innen szemezgetek. 🙂
    (Megj: nem ismerlek eléggé, de úgy érzem, hogy veled lehet viccelni )
    Szeretettel: Erika

  7. #2 Pulai Éva,
    Kedves Éva! Először is örülök, hogy elolvastad és véleményezted. Másodszor pedig hasonlóan tudnék nyilatkozni a Te feltett írásaidról, amit nem mulasztanék el elolvasni! Véleményt én csak akkor nyilatkozok, ha gondolati jellegű mondanivalóm van az íráshoz. Udvariassági köröket ritkán teszek…

  8. #1 Kavyamitra Maróti György,
    Kedves Gyuri!
    Ma már ismerjük egymást annyira, hogy nem akarunk (remélem) a másik szavai mögött más értelmet felfedezni vélni. Amit írsz, én azt őszintén fogadom úgy, ahogy írtad.
    Az idézet a méltatlanul elfeledett kiváló humorista, Darvas Szilárd aforizmája (aki nekem az egyik legkedvesebb humoristám).

Hagyj üzenetet