Németh Zsolt László : Szesztestvérek

 

 

 

Szesztestvérek

 

Alagsori söntésben, dohos állott leveg?ben

esetlenül tántorog egy itt maradt él? kövület..

Kocsmaszagú magányában megért? társat keres,

s a hátsó sarokban máris valaki feléje integet.

Opálos pupillái vették a jelet, elbotorkál felé..

A gyatra, zavaros lé ki-kilöttyen, ? megzökken,

majd céljához érve rongybábként huppan  mellé,

s elvesznek az orrfacsaró kékesszürke ködben..

 

                                                                                                               Szombathely, 2009 ?sze

Legutóbbi módosítás: 2010.06.11. @ 13:09 :: Németh Zsolt László
Szerző Németh Zsolt László 37 Írás
Ha a bennem keringő, nyugtalanító, örömet adó gondolatokból egy keveset elmondhatok az embereknek, nyugodtabbak a napjaim, az álmaim s ezért csak hálás lehetek a Teremtőnek és Nektek akik olvassátok! A szociális szférában húzom az igát, néha embert próbáló feladat, de szeretem a hivatásom! Sikeres pályázatokon és publikációkon is túl, számomra nem az eredmények hajhászása a cél, inkább eljutni valaki-bárki belső ajtajáig... A rajz, festészet, zene sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a lírában találom meg az önkifejezés leghathatósabb lehetőségét. Két ember: fiam és feleségem jelentik számomra az élet napos oldalát!