Horváth István : AZ ÖLELETLENEK

2010.06.11. Horváth István Vers 20
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Egy gyertya mit sem veszít, ha meggyújtanak róla egy másikat.

 

I.

Ratkó József

 

Az öleletlen asszonyok

szívéből a jóság kifogy,

szemük begörbül,

lesz karommá,

parazsuk ördögi korommá…

 

II.

 

Horváth István

 

Az öleletlen férfiak

lelkéből az erő elfogy,

hitük elillan,

s lesz bálvánnyá,

szép tüzük mérgező salakká…

Legutóbbi módosítás: 2010.06.11. @ 12:59 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.