Nap: 2010.06.11.

  – Madaram, madaram, hova, hova, hova?   – Magas fák tetején ágak, lombok boga…   – Rád találnak ott is múzsátlan kesely?k,   kiknek nem a szellem fontos, csak a bet?k!   ?k szereplésvágyból tetszelegnek, noha…   – Madaram, [… Tovább]

        arcomon ráncosak a napsugarakhajamon festett porfelh? orromra akasztva a gondszememben cseppk? a jöv? savanyú múlt a számra ülttikkel rajta a csend nyakamról a lelkiismeret-lávabeleömlik testem vértavába b?römön a jelen szennyes ruhájabeáztatva szívembe

Tegnap még csend volt, ma a betegBútorok másként várják az éjszakát.Ezernyi gondom volt, tehát levetettem:Kabát nélkül megyek a viharban tovább. Serceg? tollal agyamba vésem,Hogy elhiggyem akkor is, ha nem tudom.Kalapom a szél viszi, nem futhatok érte,Nem sírhatok érte. Most már [… Tovább]

elkezded a múltkor is akkor is elkezdted így a mostani mégsem elkezdés azóta bármi csak folytatás lehet amire hat az el?zetes tudod fölmen?id gyerek és unoka azok se szül?k csupán egész az els? mozgatóig kéne visszatekerni hogy annak képébe mondjad [… Tovább]

mindent elmondtam neked már s mindent elmond hallgatásod nem vár miránk nagy okfejtés nem kergetünk délibábot   kezedre nem fonom kezem hangod elhordják tegnapok mi összeköt eltemettük  és építünk új holnapot    

Kép: Horváth Piroska       Aki nyitott a szóra szót a csendből is merít mi szívében lappang csak érez s mint a méh nektárt gyűjtöget éltető ízeket ha megbántották egy csepp is elég a feledéshez   Nem szól hagyja [… Tovább]

                                             arcomon ráncosak a napsugarak                                                             hajamon festett porfelh?                                             orromra térdelt a gond                                  szememben cseppk? a jöv?                                             savanyú múlt a számra ült                                      tikkel rajta a csend                                         nyakamról a lelkiismeret-láva [… Tovább]

      Szesztestvérek   Alagsori söntésben, dohos állott leveg?ben esetlenül tántorog egy itt maradt él? kövület.. Kocsmaszagú magányában megért? társat keres, s a hátsó sarokban máris valaki feléje integet. Opálos pupillái vették a jelet, elbotorkál felé.. A gyatra, zavaros [… Tovább]

Egy gyertya mit sem veszít, ha meggyújtanak róla egy másikat.   I. Ratkó József   Az öleletlen asszonyok szívéből a jóság kifogy, szemük begörbül, lesz karommá, parazsuk ördögi korommá…   II.   Horváth István   Az öleletlen férfiak lelkéből az [… Tovább]

Föld körüli útra indultam a reggel,holnapra újra itt vagyok!…Ez így van, mióta megszülettem,és így lesz, míg élek,– s a Föld forog.

A szív betűit papírra írom, a ritmus izzó vadvirágszirom, ráágaskodik néhány zöld levél, s a hosszú száron szinte útra kél.