Novella

Komák

        A térdben rogyadozó, roskatag, anorexiás kinézetű farkas látványán, örök ellensége a róka, puffadtra tömött pocakját simogatva, kárörvendően röhögött. – Jaj, legalább egy pockot tudnék enni! – nyöszörögte a farkas. – Ott rohan egy, kapd el haver! [… Tovább]

Vers

Hat versszak

Nem ígértem se Napot, se csókot, se csillagot     Égnek tornyok, égnek házak, papirosok hazugsággal.   Elég minden kívül-belül, eléd hintett ékes betűk.   Ég a lelkem, hamut szórok körbe, szerte, én nem szólok   soha többet, elnémulok, eltört [… Tovább]

Vers

Fűnyírási Idillium

*       Aludnék. Freudi mélyen analizálnám a tegnapi napot és nem kötnék bele barátom, Jung ellenérveibe, csak asszociálnék és azonnal le is írnám a szavakat, latenciaidőm a tudattalanban új képekbe talán még elmerül, s kósza misztikusan himbálózik legbelül… [… Tovább]

Egyéb

Megállt egy élet – félperces

Megállt egy élet a temet? mellett, leparkolt, bezárta a kocsiját, besétált a kapun, és addig keresgélt, amíg talált egy frissen ásott üres sírgödröt. Belefeküdt, betakarta magát falevelekkel, meg némi földdel, hogy a temetésre jöv?k ne vegyék észre, és meghalt.

Elbeszélés

Negyven év – 2.

*       2.   Felértünk az emeletre. Kinyitottam az ajtót és betessékeltem. – Helló, itt vagyunk – próbáltam nejemet előcsalni. Nyílt a nappali ajtaja és feleségem dugta ki a fejét. Egymásra néztek, aztán Robi lelkesen felkiáltott: – Miért [… Tovább]

Fordítás

e.e. cummings: mozdulatlan cica

Edward Estlin Cummings amerikai költ? (1894-1962), a Harwardon szerzett diplomát magna cum laude képesítéssel. Formabontó, extravagáns, id?nként rébusz-, vagy rejtvény-jelleg? költészete a maga korában meglehet?sen népszer?vé tette. sszes verseit 1963-ban adták ki.       mozdulatlan cica   (a XAIPE [… Tovább]

Vers

Pókok

                Pókok, pókok, Csupa pók A világ s nincs Mintapók!   Hálót sz?nek Nyálukból: Mestermunkát! Lábuk nyolc.   Szúnyogev?k, Légyfalók, Nyáron, ?sszel Víg a pók.   Nem h?sök, nem Lázadók: Hát minden pók Mintapók!  

Fordítás

Eduard Mörike: Az erdőn

Erdőszélen fűben heverve hosszan kakukkszót hallgatok néha délután; fénylik a völgy, ringat csöndtaván az örömteli összhang nyugtatóan.   Szeretek itt, ide nem ér el nyűgöm: az elvárásoknak illik megfelelni, magam vagyok, nem szól ellene senki, ha kedvemre ebben gyönyörködöm.   [… Tovább]

Vers

A garabonciás

Csicsíja babája, készülj a halálra, ki bánja, mi bánja, mért jöttél világra, senkise ne szánja, ha árva az árva.        (tükör recseg, elvermelik az arcom,      valaki sír, s én odaátról hallom)        Egy kéz simít és dallam ringat      késsel vájt [… Tovább]