Avi Ben Giora. : Negyven év – 2.

*

 

 

 

2.

 

Felértünk az emeletre. Kinyitottam az ajtót és betessékeltem.

– Helló, itt vagyunk – próbáltam nejemet előcsalni.

Nyílt a nappali ajtaja és feleségem dugta ki a fejét. Egymásra néztek, aztán Robi lelkesen felkiáltott:

– Miért nem mondtad, hogy az Andrea feleséged. Még egy ismerős.

– Minek velem dicsekedni. Foglalj helyet – mutatott egy kényelmes fotelra a nejem. – Kávé vagy frissítő, vagy mind a kettő?

– Ha kérhetnék valami hideget inni és utána kávét.

Feleségem gyorsan rendezte az asztalt, és szemmel tartotta a vendéget.

– Azt már halottam, hogy hogyan akadtatok egymásra, de mégis mondd csak, minek köszönhetjük a tényeleges látogatást? Tudom, most nem éppen a legkedvezőbb színben tüntetem fel magamat és nem mutatkozok barátságosnak sem, de majd a későbbiekben elmondom miért is van ez. Ja és tudod, az évek alatt másutt is éltünk, ahol mindég mindenki kerek perec vagy idegenszóval élve „dugri” mindig megmondta, mit akar. Nem köntörfalazott, mint a magyarok legtöbbje, hanem egyenesen a tárgyra tért. Nos, akkor most mondd meg végre, miben „segíthetünk”?

– Hidd el Andrea, semmi hátsó szándékom nincsen, csupán akartalak látni titeket. Ennyi.

– Jól van, hiszek neked, ne mondd majd azt, hogy egy sárkány feleség vagyok. Tudod eléggé régen élünk már „nyugaton” és ha magyarral keveredtünk össze, az akkor mindjárt sok–sok pénzbe vagy kellemetlenségbe került.

– Ismerem ezt. Én is sokat halottam ilyenről, hogy amikor jöttek ki vásárolni pénzt kértek kölcsön, amit aztán nem adtak soha sem meg. Szívességeket kértek, mint ajándéklevél az új videóhoz vagy esetleg autóhoz és sorolhatnám. Nem, nincsenek ilyen ambícióim. Elvált ember vagyok, egyedül élek és néha találkozom a gyerekemmel, aki most az anyjával él. Ennyi. A régi barátokat, ismerősöket is kerülöm, mert egy beszélgetés során néha nagyon sok kellemetlen kérdés kerül terítékre. Pláne, hogy volt valami „rendszerváltás” vagy mifene, de tulajdonképpen semmi sem változott, csak a megnevezések. Megszűnt az elvtársazás, lett helyette az úr. Nincsen TSZ, hanem van a KFT, és sorolhatnám. De a lényeg ugyanaz, mint volt. Az igazgató ugyanúgy igazgató és most már nem kell lopnia, mivel övé a cég. A volt pártitkár vállalkozó lett, a rendőr meg maffiózó vagy maradt ugyanúgy besúgó, mint volt régen.

– Te Robi, eddig te vagy az első olyan magyar, akivel eddig találkoztam, és ezt mondja. Sajnos minden úgy van, ahogy mondod.

– Nekünk, magyaroknak van egy óriási hibánk. Mindig szeretnénk valami változást, valami mást, valami jobbat, de a vége mindig az a dolgoknak, hogy minden marad a régiben, semmi sem változik. Nincsenek kibeszélve a dolgok, nincs semmi a helyire téve. Az emberek csak sustorognak egymás közt, mint a múltban a másikra mutogatva, hogy na nézzed már, ez minden rendszerben tud boldogulni. Volt már nyilas, aztán lett kommunista, és most meg vállalkozó és ennek vagy annak a pártnak a képviselőjelöltje. Na és miért kell sugdolózni? Miért nem lehet ezt nyíltan megmondani, hogy elnézést akkor én most képviselő, vállalkozó, kommunista, vagy fasiszta, de tessék szíves már nyíltan szint is vallani. Ne tessék mindég csak az adott helyzetnek megfelelően beszélni, viselkedni, helyezkedni. Ez a magyarok baja. Olyanok, mint a kaméleonok. Pillanatok alatt tudnak a megfelelő színűre váltani.

– Robert tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak ott van ez így. Szinte az összes volt keleti „tábor” államaiban ez van. Persze akad néhány kivétel is. Sőt, mióta létrejött ez az Európai összközösségi akármi, már nincs az a hely, ahol ne ugyan ez menne. Tudod, én annó nagyon ellene voltam annak, hogy a régi volt szocialista államokat bevegyék az Euba. Ért is rengeteg kritika emiatt, de most meg pont azok kérdezgetnek, hogy honnét tudtam én mindezt előre. Mert megmondtam én akkor, hogy nem az a gond, hogy be akarják őket venni, ha nem azzal van a gond, ahogyan. És eleve, ha nem pumpálják őket fel ugyanarra a szintre ahol a legszegényebb nyugati állam lesz, akkor a nyugat fog lassan, de biztosan lemenni az ő színtjükre. Nem kell hozzá egyetemi végzettség, hogy megértsék a képletet. A nyugati tőkés megvette olcsón a lerobbant gyárakat. A régi igazgatót megtartotta helyi képviselőnek, magyarán: hajcsárnak. Az igazgató kiválogatta a régi embereiből az új stábot. Utána jött a „szerkezetátalakítás”. Beindították újra a céget, most már nyugati profilitással és nyugati módszerekkel. Csupán csak a bérezés maradt a régi. Az igazgatót beszervezték, mint társat, mivel gondoskodni kellet valami formaságról, hogy ez kérem közös vállalkozás, és nem a nyugati fogja az adót fizetni, hanem a magyar társ. Hogy ezt a magyar nem teljesíti, azért ne őket vonják felelősségre, és ugye kettős adóztatás nincs. Az igazgatók meg a jólbevált régi szocialista recept alapján „kigyűjtögették” maguknak a saját cégük indulótőkéjét, és a nyugati kapcsolataik segítségével megalapították a saját vállalkozásaikat. A nyugati kapcsolatok sokszor csak az úgynevezett „névszerződésekhez” kellettek mert ugye annó, ha valami nyugati adta a nevét, az készpénz volt mindenre, még ha egy senkijános is volt. Remélem, eddig bírtál követni?

– Természetesen! Folytasd, mert érdekes, amit mondasz.

– Tehát sok nyugati áttelepült ide. A cégét nem adta fel persze, csupán az ottani hasznának egy részét ide hozta fialtatni. A nyereségből meg csupán csak egy minimális töredéket vitt az haza anyaországába az adók és egyebek miatt. Tehát lassanként azt a tőkéjét, amit otthon termelt azt is külföldre fektette be, mivel jobbak voltak a kondíciók. Csakhogy, ezáltal a saját cégében leépítéseket kellet eszközölnie az anyaországban, amivel indukálta a munkanélküliséget. Sőt! Fokozta ezt még azzal, hogy az olcsó keleti munkaerőket kezdte alkalmazni. A helyi melósok sztrájkba kezdtek mindenütt. Eredménye az lett, hogy elbocsátották a lázadókat és kijelentették, akinek nem tetszik ez a bérezés, ami van, az mehet. Sikerült szinte minimálisra csökkenteni a különbséget a vendégmelós, és a honi melós keresete közt. És persze nem tudtak a helyiek sokat ugrálni sehol, mert van helyettük száz másik ugyanazért a bérért. Tehát a nyugat nem felzárkóztatta a keletet a saját színvonalára, hanem a nyugatot rohasztotta le a valamikori keleti szintre. Akinek nem tetszett, annak megmondták: ha egy keleti hajlandó ennyi bérért dolgozni, akkor majd ők is fognak vagy elmehetnek világgá. Szóval ez lett a nagy felzárkóztatás eredménye. Az már csak hab a tortán, hogy hány és hány csalás, sikkasztás, feketepénz–mosás történt és történik mind a két oldalon. Mindig lesz valaki, aki kifizeti az adósságot, amit felhalmoztak, és az, az egyszeri polgár lesz.

– Nem semmi, de nagyon hihető.

– Magyarországon a demokráciát úgy értelmezik a mai napig, hogy a demokrácia egyenlő az anyagi jóléttel. Tehát a sok törvénytelenséget és csalást, nem demokratikus bánásmódot rá lehet kenni a szegénységre. Most nem burzsujokról beszélnek, hanem vállalkozókról, gyárosokról meg maffiózókról. Csupán a kifejezések változtak.

– Látom, ha nem is élsz Pesten, de sokat tudsz arról, mi a helyzet.

– Valamikor sokat jártunk le Budapestre, amíg éltek Andi szülei. Utána vagy hat évig harcoltunk csupán azért, ami fehéren–feketén a miénk volt. Andi anyjáé volt a lakás és logikusan a férjnek csak haszonélvezeti joga lett volna. Na de mit akarsz egy olyan helyen, ahol a mai napig az 56 előtti törvényeket alkalmazzák. Hiába halt meg a mostoha papa is, a testvérkéje betelepedhetett abba a tulajdonba, amihez jogilag semmi köze sem volt. Az önkormányzaton megkereste a régi elvtársait és azok jó pénzért mindent elintéztek neki. Hat évig pereskedtünk és persze, ha akartuk, ha nem, az ottani jog biztosított számára egy elég csinos összeget.  Az, hogy hat háza van és ezeket mind így, vagy úgy szerezte, az senkit sem érdekel. Adózni nem adózik, mert nyugdíjas és megvannak a kapcsolatai a mai napig, hogy őt ne keresse meg az adóhatóság. Ebből is láthatod, mennyire helyükre lettek téve a dolgok. De rögtön mondom neked az itteni példát is. Mert itt is van ilyen. A pártkapcsolat és az, hogy valaki kormánypárti vagy bármilyen párti tag, sok kihasználható lehetőséget takar. Nem egy és két olyan van a mai napig, aminek a részvevői elég magas körökben forgó emberek. Ha buknak, akkor magukkal ránthatják az olyanokat, akik kényelmesen bársonyszékekben ülve mindent meg tudnak úszni. Keresnek valakit maguk közül, akit amúgy is buktatni akarnak, és azt bevarratják ezer évre. A régi szocializmusból ismert korrupció meghonosodott már nyugaton is. Mindig is volt, de nem ekkora fokú és nem ilyen pofátlanul, szinte a világ szeme láttára.

– Jól elbeszélgettük az időt, de sajnos nekem mennem kell. Estére vissza kell érnem Pestre. Ha arra jártok, esetleg keressetek meg okvetlen.

– Kösz a meghívást, élni fogunk vele, ha arra járunk. Neked kellemes utazást.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.17. @ 09:49 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen. "Adminguru: Panteonba helyezve, elment 2021. június 8.-án! Részvétünk a hozzátartozóknak!"