S. Szabó István : Mi újság? Tényleg! Mi az újság?

*

 

 

 

 

A férfi meglehetősen rosszkedvűen érkezett a bódé elé. Nem, nem volt törzsvásárló, csak épp arra járt. A parkba tartott. Kicsit leülni, megpihenni, elmélkedni. Aztán meglátta a pavilont, és úgy határozott, valamiféle olvasnivalóval hessegeti el magától cudar gondolatait. Majd ül a padon, nézi az embereket, olvasgat, talán lesz egy nyugodt, békés délelőttje. Megállt a színes lapok előtt, és hosszasan válogatott. A bódé mögül előkerült a pocakos, kopasz, zsíros kalapos, slampos újságos. Szótlanul nézte a férfit, míg az, az egyik újságot lapozgatta.

— Jó reggelt! Mi újság? — kérdezte a férfi szórakozottan, és visszatette a lapot.

— Rengeteg újság van, kedves uram! — mondta a kalapos köszönés gyanánt. — Napilapok, heti és havi lapok, mit parancsol?

— Mindegy, csak vidám legyen! — jelentette ki a férfi határozottan, és elképzelte, ahogy ül a fűben, vagy a padon, olvas, és közben jóízűen hahotázik.

— Vicclap? — kérdezte az újságos, és kezébe vette az egyik legfrissebb, színes nyomtatványt.

— Humoros? — kérdezte a férfi hunyorogva.

— Vicclap — jelentette ki a kalapos, és ahogy mondta, abban azért benne volt a véleménye.

— Értem — bólogatott a férfi. — Milyen viccek?

— Politikai.

— Vidámabb nincs?

— Vicclapnál vidámabb? — nézett rá értetlenül az újságos, és visszatette a lapot.

— Persze.

— Akkor valami politikai lap?  

— Na ne röhögtessen! — kiáltott fel a vevő.

— Nevetni akar, nem?

— Persze, de nem kínomban!

— Melyiket kéri? — vett le az állványról két lapot az újságos. — Jobbos, vagy balos?

— Mondom, hogy ne röhögtessen! — kiáltott fel a férfi — Valami harsány, nincs?

— Nőknek való? Esetleg valami főzőcske?

— Azon lehet röhögni?

— Hátha én főzök belőle, biztos — jelentette ki a kalapos, és meglobogtatott egy újságot.

— És ki főz benne?

— Valami politikus.

A vevő elgondolkodott. A felsorakoztatott lapokat bámulta. — Mit is mondott? Mi van a vicclapban? — kérdezte hírtelen.

— Politikai viccek — vágta rá az újságos.

— És a női lapban?

— Női politikusok mesélnek magukról.

— És ez érdekel valakit? — kérdezte a férfi.

— Persze, a férjüket — bólogatott a kalapos. — Tudja, ritkán találkoznak, és így legalább tudják hol, kivel, merre jár az asszony.

A férfi megint szótlanul nézte a lapokat. Aztán az újságost, pontosabban az újságos orra tövében vöröslő pattanást, aztán megint a lapokat.

— Mondja — kérdezte nagy sokára —, olyan nincs, ami csak úgy szól valamiről?

— Dehogynem! — vágta rá a pattanásos. — Miért nem ezzel kezdte? Itt van például ez!

— Ez mi? — vette kezébe a férfi az újságot. Belelapozott.

— Híres tévések politikus barátai — jelentette ki az újságos magabiztosan. — Sorozat — tette még hozzá jól értesülten.

A vevő visszatette a lapot. — Olyan nincs, ahol politikusok mesélnek tévésekről? — kérdezte vigyorogva, mert úgy érezte, most megfogta a kis kopaszt.

— Szerencséje van! — kiáltott fel a fickó örömmel. — Ez az utolsó, mert ezt nagyon viszik! Mint a cukrot! Kéri?

— Nem! — hördült fel a férfi, mint akit szíven szúrtak. — Olyat adjon, amelyikben nincs tévés, és nincs politikus! Politika- és híres ember mentes! Nincsenek benne celebek, vagy hogy a francba hívják őket! Na? Van, vagy nincs? — kiabálta, és idegesen feszegette inge nyakrészét, mert azt hitte, megfullad.

— Hol él maga? Maga szerint arra ki kíváncsi?

— Én! — dörögte a férfi, és érezte, hogy hatalmas, hideg izzadságcseppek futnak végig a gerincén.

— Na, nekem erre nincs időm! — kiáltott fel az újságos. — Kéri, vagy nem kéri valamelyiket?

— Tudja mit! — kapta elő pénztárcáját a magából teljesen kivetkőzött vevő. — Adja a vicclapot, a bulvárt, a főzőset, és azt a két napilapot! A jobbost meg a balost!

Az újságos átvette a pénzt, a férfi a lapokat. Aztán egy hírtelen mozdulattal, sátáni kacajjal összetépte, és a szemétbe hajította őket.

— Mi van jóember, megbolondult! — kiáltott utána az újságos.

— Nem! De ezt mind láthatom a tévében, hallgathatom a rádióban! — mondta a férfi, most már teljesen megnyugodva. — Tudja barátom, felesleges ez a sok szemét! — tette még hozzá szinte jókedvűen, és elindult a parkba, csak úgy, nézelődni.

Legutóbb szerkesztette - S. Szabó István
Szerző S. Szabó István 185 Írás
Irodalmi oldalam címe:www.pipafust.gportal.hu honlapom címe: www.sneider.5mp.eu vívóegyletem honlapja: www.kdvse.gportal.hu ha feltétlenül dumálni akarsz velem: 06/20 319-1045