Kedves István! A NAGY kihagyások, és bekezdés jelzések sora a gondolatjelekkel, majd azok hiánya a párbeszédeknél az olvasó számára (számomra sem) nem teszik egyértelm?vé sem a helyszínek váltakozását, sem a megszólaló szerepl?k kilétét… Kérlek, ezt világossá tenni. [… Tovább]
Válasz Péter Erika: Miel?tt lehullnak a felh?k cím? versére Majd mesélsz a múltról és jöv?r?l, s arról a h?sr?l, kinek hisz a világ, és aki vagy – a fájdalom lánya. Eltakarod arcod, ha már nem bírod a harcot, és [… Tovább]
Válasz Péter Erika: Passiójáték című versére A menny kárpitja megrepedt, léptei alatt a föld megremeg, a kövek felfele szállnak – ezt láttad te! Hiányzik a fény, ma elveszett a hit és a remény – ezt láttad te! S ő csak megy, [… Tovább]
Válasz Péter Erika: Kopogtató cím? versére Ha beengedsz, tavasz lesz a télben, az ágakon levél fakad, és a sápadt téli nap újra meleget ad. Ha beengedsz, a bizsuk gyöngyökké válnak, és csillogva nevetnek feléd, mert bel?lem táplálni lelkedet sohasem [… Tovább]
válaszvers Péter Erika: Rozsdás glóriák cím? versére s amikor a gyertyák csonkig égtek,s a hajlott emberek hazatértek,megszólal a csend a kövek között,s mind, aki már elköltözött,eljön egy kicsit ünnepelni,a sötétben telt öt, tíz, száz, ezer évet elmesélni,hátha történt valami érdekesott, [… Tovább]
Láttam egy fényl? alakot, magas hegyek alján sötétl? erd? szélén. Kezeit el?re nyújtotta, mintha el akart volna érni valakit. De nem volt ott senki, csak ?. Fény-ruháját könny? szél lengette, fény-haja hullámzott. Egyébként csend volt és minden mozdulatlanul [… Tovább]
Amikor kilépsz a munkahelyedr?l az utcára (talán ebédszünet vagy valami más), a kapu alatt automatikusan kinyitod az eserny?t, mert esik. A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az erny?t, s miel?tt kilépsz az es?be, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz. [… Tovább]
Megállt egy élet a temet? mellett, leparkolt, bezárta a kocsiját, besétált a kapun, és addig keresgélt, amíg talált egy frissen ásott üres sírgödröt. Belefeküdt, betakarta magát falevelekkel, meg némi földdel, hogy a temetésre jöv?k ne vegyék észre, és meghalt.
A reményt feladni soha nem szabad A reményt feladni soha nem szabadha csonton már csak száraz b?r maradt,akkor is van még valami más,ami sokkal fontosabb: a folytatás,hol minden remény valóra válik,hol nem lesz fontos, mit mond a másikés a többi [… Tovább]
Ott meleg van és sötét szemünk mégis mindent lát… Rikának szeretettel Ím, eljött az estcsendesenfogd meg kezems pihenjünk,Kedvesem. Az élet márnem a miénks ha barátoklépnek is felénk,csak intünk nekik. A kis dombborzas békéje várnem ülünka megtört padramár. Árnyék takarjaotthonunk,a világbólsemmit [… Tovább]
