Őri István : Ha beengedsz…

Nyomtatás

Ha beengedsz, tavasz lesz a télben,

az ágakon levél fakad,

és a sápadt téli nap újra meleget ad.

Ha beengedsz, a bizsuk gyöngyökké válnak,

és csillogva nevetnek feléd,

mert bel?lem táplálni lelkedet sohasem elég.

Ha beengedsz, lelked madárként repül,

nem húz többé a föld,

és bárhova nézel, minden csak zöld, csak zöld.

Ugye hallod a hangomat?

S a kopogást?

Ugye érzed, hogy máris melegebb van

ott belül, mir?l azt hitted,

lassan jegesre h?l?

Bár még tétova vagy,

de a láb mozdul,

s már szalad

felém.

Boldog vagyok,

nem hiába vártam

napokat, éveket, századot,

fogd meg áttört kezem,

fogd er?sen,

s mindent neked adok,

utána megpihenek benned,

s ágaid közt puha fészket rakok.