Nap: 2010.12.07.

Rosszul n?ttem fel. Elhibáztam. El?bújtak ágy alól a szörnyek. Csak elhitettem magammal, hogy er?sebb vagyok, ahhoz meg gyenge lettem, hogy legalább b?gjek. Már túl nagy vagyok, hogy anyámhoz bújjak, túl gyenge még kinyitni a  fekete táskát, még mindig rettegem az [… Tovább]

Elment. Elsuhant. Libbent a függöny. A csésze megrepedt, kifolyt a bor, a leves. Akárhogy nézem, már ragasztani sem érdemes. Körmöm betört, ahogy életem is ketté, bele akadt egy korhadt fába, az hasította szét. Szívem megszakad, szivárog a vér. Elmentél. Nyitott [… Tovább]

                                                        Íme, neked is fényesedik az idő                                                       (noha a nappali világ mind rövidebb):                                                       túlhordott viselet szégyenkező tükrét                                                         idegen szemmel bámulod. Pedig volt, hogy                                                       már hetekkel korábban kiakasztottad                                                       hangolódni [… Tovább]

Együtt töltött sok év után…         Látod rajtam, jön a múlás, halványodó csillaghullás, kopott fények terülése, létem lassú merülése.   Látom rajtad, rég volt „hajdan”, melyikünk van nagyobb bajban, lassú örvény forgat egyre át a véges végtelenbe. [… Tovább]

    Minden csók parlagon hever: amit a tájnak adnék, aztán rárajzolnék a párás éjszakára, amit nyelvem hegye megírt már, most botorkálok, nyelvet se tudva, magamat magamban újra lelném, hátha akad egy ott, ki szép! Pusziló(d)zó hó után, fenyves átlátszó [… Tovább]

2010. 12. 01.     Aranyszín ruhába öltöztek az esték, Dereng? gyertyaláng éjjelbe táncol. Vonyít a szél, havas hiányát fájja – Elvágyik, hol meredek hegy parancsol. Napjaink várással telt örömpercek; Titkot rejt csillogó feny?ünnepünk.             [… Tovább]