Vandra Attila : Törpefenyők III.10. – A Hungarian Teacher

Amikor Noémi már teljesen elveszti a reményt, hogy munkáját elismerik…

A Hungarian teacher[1].

 

 

Vadidegen ünnep volt számára a Halloweeen[2] ez az ?si kelta hagyományokból kialakult ünnep. A boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe, melyben összemosódott a római Pomona-nap, a kelta samhain ünnep és a keresztény halottak napja, amelyet október 31-én tartanak. Noémi megunta a számára ismeretlen gyermekekt?l kapott „ijesztegetéseket”, kiment a parkba, keresett egy szélvédettebb helyet, s gyertyát gyújtott. „Otthon már elseje van, halottak napja. Néhány óra múlva már égnek a gyertyák a temet?kben” – gondolta.

– Te mit csinálsz itt? – zavarta meg Bob a merengésben. – Mindenhol kerestelek.

– Gyertyát gyújtottam itt, ha már a szeretteim sírjánál nem tudok…

– Honvágyad van?

– Most nagyon… Nemcsak az ismer?seimet, barátaimat, rokonaimat, az ismer?s helyeket hagytam el, hanem a halottaimat is cserbenhagytam…

– Azt hiszem, a diákjaid akarnak „rád ijeszteni.”

– Jövök – felelte lemondóan. – Holnap utazol Európába?

– Igen.

 

Hétf?n reggel már indult els? órájára, amikor B.B. utána szólt.

– Hoztam neked valamit.

Noémi kíváncsian pillantott bele a reklámszatyorba.

– F?szerek! – mondta Noémi áhítattal.

– Gondoltam hiányoznak neked a hazai ízek. Bukarestben váltottam repül?gépet. Ott a duty-freeben megkérdeztem, melyek a tipikus erdélyi f?szerek. Szerencsém volt. Az eladó Erdélyben született.

– Jaj, nagyon köszönöm!

– S még van egy meglepim – mutatta meg Báthory István szobrának fényképét, mely el?tt egy kis halottak napi feny?koszorú volt, melynek a közepén gyertya égett. – Gondoltam ez a legalkalmasabb hely a gyertyádnak. ? is erdélyi volt.

 

Báthory István Hrodnai szobra.

 

– Persze, Grodno az Hrodna… De hülye vagyok… Báthory István ott van eltemetve – motyogta maga elé Noémi.

– Jön az „anyósod” – utalt B.B. az igazgatón? és Noémi rossz viszonyára. – Gyere, menjünk órára, míg beléd nem köt.

A szünetben Noéminek els? dolga az volt, hogy odamenjen B.B.-hez.

– Nem is tudom, hogyan köszönjem meg…

– Semmiség… – szabadkozott B.B.

– Bob is Európában volt a hét végén, Ljublianában. ? Budapesten váltott repül?gépet… De nem jutott eszébe… – felelte Noémi, majd hirtelen témát váltott. Otthon hogyan szólítanak? Mert biztos nem B.B.-nek. Már rég meg akartam kérdezni.

– Megszoktam. Itt mindenki úgy szólít. Egyébként édesanyám Broneknek szólít. Hogy egyezel a leend? családoddal? – próbálta a férfi másra terelni a szót. – Nem Bobra gondoltam…

– Az öreg McGregorral, remekül. Bob nagyapja nagyon szimpatikus, m?velt ember. Szívesen hallgatom, amikor európai kalandjairól mesél. Olyan igazi nagyapó. Bob édesapja is kedves velem, de nem tudok vele olyan jól elbeszélgetni, bár kedvelem ?t is. Bob öccse, George egy nagyra n?tt kölyök, néha idegesít sületlen vicceivel, de alapjában véve jól kijövünk.

– Valaki kimaradt…

Noémi egy nagyot sóhajtott. Édesapja szavajárása jutott eszébe. „Az anyósodhoz is férjhez mész!”

– Kritikus?

– Nem mondhatnám. Vagyis… Nem kötözködik, de…

– De?

– Csak közli, hogy ezt nem így szokás, azt így kell, helyre teszek valamit, megigazítja… Bob ruháját is megigazítja, miel?tt kilép a házból… Elmondja, hogy Bob ezt hogyan szereti…

Hallgatás beleegyezés.

– Ott az a hatalmas ház, megvan a helyetek… – Nem tudta a mondatot befejezni, mert Noémit hívatta az igazgatón?.

– A hatodikos felmér?k… – futott ki Noémi száján, jelezve Broneknek, hogy most fogják a fejét venni. Úgy ment az igazgatói iroda felé, mintha a siralomházba indulna. Még látta, amint Bronek összeszorított ököllel jelezte, hogy szorít neki. Mély lélegzetet vett, miel?tt benyitott, hogy tudja eljátszani az „alázat fáját”, majd lenyomta a kilincset.

– Tudom, csak 65,1% az átlag…

– Csak nélkül. És nem 65,1, hanem 65,2 miután Mrs. Larsson átjavította. Tehát nem a te túlzottan b?kez? javításodnak köszönhet?. Miért, te mennyivel lettél volna megelégedve?

Noémi csak nézett az igazgatón?re. A hangja nem volt fenyeget?, hanem mosolygott.

– S az jó? – értetlenkedett Noémi.

– A másik három hatodik osztály eredménye 59,2%, 62,8% és 63,1%. És amit lehet, hogy nem tudsz, ez az osztály, amit tanítasz, eddig még mindig az utolsó volt matematikából. Én is átnéztem. Mint fizikus, van fogalmam a matematikához. Arra kerestem a választ, hogy mit?l jobbak. A te osztályod az egyetlen, amelyik nem rajzolt szögmér?ket szögek helyett. Azt tanítottad, amikor benyitottam, és az a nagy z?rzavar volt az osztályban… Fura egy módszereid vannak, elképeszt? értékrendszered, meghökkent? dolgokat m?velsz, s mégis eredményt értél el. Megvallom ?szintén, ennek a felmér?nek a kudarca okán felbontottam volna a szerz?désedet. Így hát kaptál egy haladékot. Talán mégis meg kell szavaznom neked a bizalmat. Várom a többi osztály eredményeit is. Remélem, igazolni fogják, hogy ez nem csak véletlen volt.

 

Néhány nap múlva meglett a többi osztály felmér?jének az eredménye is. Ezek már nem voltak annyira látványosak. Az nem volt meglep?, hogy a Leonardoék osztálya hozta a szokott formáját a legjobb eredménnyel a nyolcadikok között. Tény, egyik osztálya se ért el gyengébb eredményt a szokásosnál.

 

Amikor Dwarfyval, aki a szemléltet? eszközöket hozta utána, belépett a matematika kabinetbe, ott találta Carlat, az igazgatón?t s egy egyetemistaforma lányt, aki felt?n?en hasonlított az igazgatón?re. „A lánya lehet” – gondolta Noémi, aki a mérnökin van. Miközben megmutatta a fiúnak, hogy hova tegye az eszközöket, arra lett figyelmes, hogy egy matematika példán vitatkoznak. Közelebb ment.

– Én se tanultam ilyent az egyetemen – magyarázkodott Carla.

Noémi a papírlapra pillantott. Egy banális integrálszámítási feladat volt. Behelyettesítéssel meg lehetett megoldani.

– Ezt nem tudjátok megoldani? – adott hangot csodálkozásának. Azonnal meg is bánta a megjegyzést.

– Te milyen szinten tanultál az egyetemen? – kérdezte az igazgatón?.

– Hogy-hogy milyen szinten? Matematika-informatika szakon. 

– Jó-jó, de általános iskolai, középiskolai vagy egyetemi tanárit végeztél? Mi általános iskolait, ilyesmivel nem tömték a fejünket.

– Nálunk csak egyféle van[3]… És én ezt a középiskolában tanultam… – meredt tágra Noémi szeme. Ennél sokkal nehezebb integrálokat kaptunk az érettségin… – Ekkor értette meg, hogy Amerikában különféle képzést kapnak a különböz? szinten tanító tanárok. S az általános iskolai tanároknak nem tömik a fejüket, tripla integrálokkal, gráfelmélettel és vektoralgebrával… Pályakezd? kifakadása jutott eszébe: „Hej, improprius integrálok, gráfelmélet és vektoralgebra! Minek tanultam ?ket?” Hát igen, ez egy másik világ[4].

– Te túlképzett vagy ehhez az iskolához… – állapította meg az igazgatón?.

– Én általános iskolában szeretnék tanítani. Hálásabb feladat. Tanítottam középiskolában is – felelte Noémi, majd észrevette, hogy Dwarfy még mindig ott lábatlankodik. Na, csak ez hiányzott! Holnap már tudja az egész suli!

Bronek, amikor iskolából való távozásukkor Noémi elmesélte, a fogát kezdte szívni.

– Vigyázz, Carla bosszúálló, és te leégetted. Vigyázz magadra. Good… Hogy mondják magyarul Good bye?

– Vi-szont lá-tás-ra! – szótagolta Noémi.

– Vi szont látásro? – mondta utána Bronek, majd elkönyvelvén Noémi mosolyát, ráérezve Noémi szándékára hozzátette: Do wi-dze-nia!

– Do vidzse-nia, Bronek!

– Give me five! – reagált Bronek, tartva jobb tenyerét[5].

Noémi belecsapott, majd távoztában még visszafordult, s még egyet integetett a távolból Broneknek.

 

Amikor a nyolcadikban kiosztotta a felmér?ket Noémi, arra figyelt fel, hogy az örökvidám Jack Raynolds nagyon hallgatag.

– Maradj itt órák után, beszélni akarok veled – mondta neki, majd folytatta a matematika órát.

Amikor megjelent, még ketten-hárman lézengtek az osztályban, már távozóban. Noémi odaült a fiú mellé, s várta, hogy kettesben maradjanak. Az utolsónak távozó Leonardo nyitva hagyta maga után az ajtót. El?ször utána akart szólni, majd lemondott róla. Elvégre nem titkolóznak.

– Mi a baj, Jack? Felt?nt, hogy ma nagyon hallgatag voltál.

Csend volt a válasz.

– Gyászolod az „F[6]”-edet?

A fiú bólintott.

– Ezen segíthetünk. Ha akarod, hetente egyszer itt maradok veled, hogy elmagyarázzam még egyszer. Az órán nem figyelhetek csak rád.

– Nem tudom megfizetni…

– Nem mondtam, hogy fizetésért csinálom. Ha gondolod, segíthetek. De neked is akarnod kell. Szóval szeretnéd?

– Igen…

Noémi figyelte a fiút. Nem nézett a szemébe. Bár az igen ?szintének t?nt, a testtartása azt sugallta, hogy nem egészen ?szinte.

– Valami más is van, igaz?

– Nincs!

Egy pillanatra megrettent a fiú éles hangjától. „Szóval más a baj” – vonta le a következtetést Noémi. „Contact before contract![7] – jutott eszébe Bob által többször is idézett szabály.

– Szüleid mivel foglalkoznak?

– Édesanyám mosogató egy vendégl?ben.

 

„Tehát az édesapja nem él velük…”

– Testvéred van?

– Egy bátyám. Három évvel id?sebb, mint én – érkezett meg hosszas szünet után a válasz, mintha jól meg kellett volna gondolnia, mit válaszol.

– Szereted a bátyádat?

– Mintha apám lenne.

– Mindig megvédett… – folytatta Noémi egy kis szünet után, hogy átgondolhassa, mit kérdezzen.

A fiú szeméb?l kibuggyant a könny.

– Bajba került, igaz?

Hallgatás.

– Drog? – döntött Noémi e variáns mellett a lopás helyett.

Újabb hallgatás újabb beleegyezés.

– Letartóztatták?

– Igen – kezdett zokogni a fiú.

Anyaian magához ölelte. Tanácstalan volt. Mivel vigasztalja? „Meglátod, nem lesz bel?le baj” – valami ilyen idiótaságot mondjon? Nem kétéves gyerek, akit így lehetne manipulálni. A fiú nem ellenkezett, csak egy pillanatra, mintha idegen lenne neki ez a tapasztalat. Nem sokat ölelgethették gyermekkorában. De a pillanatnyi ellenállás után megadta magát. Így hallgattak egy ideig. Egy id? múltán Noémi már nem is kereste a vigasztaló szavakat. Érezte, ez az állapot így most többet ér a fiúnak, biztonságot, védelmet nyújt neki. Egy adott pillanatban Noéminak az az érzése támadt, mintha valami villant volna. Az ajtó felé pillantott, de nem látott semmit. Nem tulajdonított jelent?séget neki. Aztán a fiú kibontakozott az ölelésb?l.

– Nem drogozott. Soha! – vette Jack védelmébe a bátyját. – Csak azok a hülye barátai. Mindig cukkolták.

Noémi jobbnak látta, ha nem faggatja tovább. Egy biztos, most nincs értelme matekozni. Amikor a fiú némileg megnyugodott, megbeszélt vele egy más id?pontot, majd elengedte.

 

 A következ? napon egyik lyukas órája el?tt megjelent egy férfi, akit Carla a férjeként mutatott be. Egész lyukasóráján át beszélgettek. Kellemes beszélget?partnernek bizonyult. Mesélt magáról is, majd kikérdezte Noémit is, miként került ide, a kellemes és a kellemetlen tapasztalatairól, a politikai nézeteir?l, a romániai és magyarországi helyzetr?l, majd szerette volna hallani a proletárindulós és az „Avanti raggazzi” eléneklésének részleteit, mert pletykákat már hallott, de els? kézb?l szeretné tudni… Úgy elrepült az óra, hogy észre sem vette. Amikor csengettek, elköszönt, majd bement az igazgatói irodába.

B.B. azzal fogadta:

– Na, milyen volt az FBI-kihallgatás?

– Miféle kihallgatás? – lep?dött meg Noémi.

– Andrew Rossi FBI-ügynök… Nem tudtad?

– A szemét! – fakadt ki Noémi. – Arról is érdekl?dött, hogy a szekuritátéval és az AVH-val volt-e problémám… Ez adatokat gy?jtött rólam! Vajon mi célból?

 

Miután Rossi elment, az igazgatón? gy?lést hívott össze.

– Az FBI-nak információi vannak arról, hogy az iskola egyes diákjai is használtak már drogot. Holnap drogszakért? jön az iskolába, hogy el?ször minket, tanárokat világosítson fel, hogy miként ismerhetjük fel a drog hatása alatt lev? diákokat, s hogy melyek az ajánlott tanári magatartások ebben a helyzetben. Majd anyagokat kapunk, amelyeket fel kell dolgozni a diákoknak, hogy tudatossá tegyük ?ket a droghasználat veszélyeir?l, s f?leg nehogy bekerüljenek az eladók közé. Holnapután rend?rség drogosztályának a képvisel?je fog nekünk beszélni az ezzel kapcsolatos jogi kérdésekr?l, a drogfügg? személyiségi jogairól, és a jogi procedúrákról, hasonló helyzetekben. Ezek megsértésével akadályozhatjuk a rend?rség és az FBI munkáját. Mert ez szövetségi b?ntény! Végül mindenki szül?i értekezletet hív össze, s a szül?knek felvilágosítása és az ebben való együttm?ködés kialakítása végett.

Másnap az el?adás alatt végig Jack magatartására gondolt. Kereste rajta a jeleket, s örömmel vette tudomásul, hogy semmi jel nem mutatott arra, hogy Jack drog hatása alatt lett volna.  

 

Amikor néhány nap múlva hívatta az igazgatón?, a talpán is felállt a sz?r. Amikor az igazgatón? meglátta elnevette magát.

– Nem kell megijedni, nem a drogokról van szó! Az utóbbi napokban mindenki paranoiás lett ezzel kapcsolatban. Ennek tudható be, hogy még nem gratuláltam, hogy a diákok között kiosztott kérd?ív szerint egyik legkedveltebb, legelismertebb tanár vagy a diákság körében. Egyetlen kollégának sincs olyan egyértelm? elismerése, mint neked az osztályodban. De más osztályokban is az élen vagy, ahol tanítasz. Mint tudod, az idén a szül?knek is kiosztottunk egy hasonlót. Hasonlóan pozitívak a visszajelzések, még ha nem is annyira egyértelm?ek, mint a diákok között.

– Arcodról ítélve, ezzel van valami gond is.

– Van. Egy egyedi helyzet elé kerültem. Olyan osztályokba járó gyerekek szülei kerestek meg, akiket nem tanítasz. Többen is megfogalmazták az igényt, hogy a „Hungarian Teacher” – ahogyan neveznek – az ? gyereküket is tanítsa[8]…

Noémi gondterhelt arccal kereste a választ. Az igazgatón? folytatta.

– Örvendek, hogy nem reklamálsz, hanem átlátod, milyen pácban vagyok.

– Mit vársz t?lem?

– Van-e valamilyen ötleted, amivel valamilyen kompromisszumos megoldást találhatnánk erre?

– Ha a kollégákat nem zavarná, bemehetnék, ahol erre több igény van, megtartani egy-egy órát, mind meghívott… Ezzel kielégítenénk az igényt, s lezárjuk az ügyet. Szerintem én most itt egy kuriózum vagyok, s minden csoda három napig tart. Mikor megszokják, hogy itt vagyok, már nem leszek akkora szám. Szerintem a gyermekek is azért „kaptak fel.” Más világból jöttem, sok mindent másképp csinálok, ezért érdekes vagyok számukra. Többen is megfogalmazták, hogy „A tanárn? olyan más, mint a többi tanár” – felelte Noémi. Az idézett mondatot már nem fejezte be, hogy „Olyan kedves, nem olyan, mint a többi tanár.”

– Igen, ez lehet elfogadható lesz számukra. De csak akkor próbájuk ki, ha nincs kifogásuk ellene. Ami azt illeti, vigyázz, mert túlzottan személyes a kapcsolatod a diákjaiddal. Menj órára, mert csengettek.

– Esetleg, hogy ne legyen olyan kényelmetlen a kollégáknak, bejöhetnének az én órámra cseréb?l. S akkor a dolog kölcsönös!

– Ez jó ötlet! Drogügyben valami fejlemény?

– Nem figyeltem fel semmi érdemlegesre.

„Vajon nem kellett volna elmondanom a Jackel való beszélgetésemet?” – morfondírozott Noémi már a folyósón. Nem ártott volna, ha a diri tud róla, másrészt a fiú bizalmát játszanám el. Micsoda hülye szitu…”

 

 

 

[1] A magyar (nemzetiség?) tanárn?

 

[2] A kereszténység terjesztésekor a hittérít?k azt a feladatot kapták, hogy lehet?ség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény Mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). III. György pápa a 800-as években a korábban május 13-án ünnepelt Sz?z Mária és a mártírok emléknapját október 31-re helyezte át. Írországban ez az éjszaka All Hallow’s Eve, „mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November els? napja volt az ünnepnap, All Saints’ Day (All Hallow’s Day, „mindenszentek napja”. A halloween nagyon fontos ünnep Amerikában. Ilyenkor az ajtó el?tt „vérfagyasztó” jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat! („Cukrot vagy csínyt!”) kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra. Általában a gyerekek édességet kapnak, a feln?ttek pedig jót szórakoznak. Amerikában általában baráti társaságban jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet. Az utóbbi években a szül?k már nemigen engedik ki gyermeküket, mert megn?tt halloweenkor az elt?nt- és megölt gyermekek száma. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Halloween)

 

[3] Valamikor Romániában is létezett a három éves pedagógia, amely csak általános iskolai tanárokat képezett ki, de megsz?nt.

 

[4] Megtörtént eset. Egy Erdélyb?l Amerikába került matematika tanárn? mesélte.

 

[5] Szó szerint a „Give me five!” = „Adj ötöt!” vagyis „Add a tenyered, csapjuk össze!” Eredetileg sportológesztus, mely általában egy sikeres kombinációt követ. Ma már szélesebb körben használják „Gratuláljunk egymásnak!” értelemben. (A röplabdások „röplabdás mozdulattal” két kézzel szoktak gratulálni egymásnak).

 

[6] Elégtelen

 

[7] Angol szójáték. Értelme: Teremts kapcsolatot miel?tt „szerz?dést” kötsz! Nyerd meg a másik bizalmát. Alapvet? szabály a konfliktuskezelésben.

 

[8] Megtörtént eset. Ha a történet kicsit ki is van színezve, egy amerikai iskolában felmerült az igény, hogy az erdélyi származású „Hungarian teacher”(magyar nemzetiség? tanárn?) tanítsa az ? gyermekeiket is.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Vandra Attila 702 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.