Vers

Hallgatag vibrációk

repedek síkos jégfolyó fáradt gyertyalángok komor füstje kormoz kialudt csillagok alatt a szél ága harangoz végigterülök mint a hó repedek síkos jégfolyó éled a gyertyaláng kifolyik a viasz mindig ugyanaz csak új formát talál

Vers

Te

Nyugalom, biztonság,mikor karodba zársz.   Ha ketten vagyunk,Egymástól rabok,s szabadok.   De, ha ott állunkegymással szemben,vagy fekszünkegymást ölelve,nincs szó,és nincs világ.   Ketten vagyunk,álmot élünk éberen,hol csak gondolat suttogés valami sodor,ami belül lüktet,szétfeszít és robban.   Pedig csak fekszem,téged ölelve,csak [… Tovább]

Egyéb

Ceruzarajz

  Ronda, zöld otrombaság… Az ebédlőasztalnál könyököl, lábát lógázza a parketta fölött, arca gyűrötten pihen tenyerében, és nézi pemzlire rágcsált végű tompa, undok ceruzáját. Megpróbálja a hegyezővel kicsinosítani, de az már csak nyírja, nem vékonyan hámozza a csúf fatestet. Az [… Tovább]

Egyéb

Ceruzarajz

        Ronda, zöld otrombaság… Az ebédl?asztalnál könyököl, lába lógáz a parketta fölött, arca gy?rötten pihen tenyerében, és nézi pemzlire rágcsált vég? tompa, undok ceruzáját. Megpróbálja a hegyez?vel kicsinosítani, de az már csak nyírja, nem vékonyan hámozza a [… Tovább]

Vers

Csendélet

    Ablakon átsz?r?d? fénypihen a falon,az asztalon sárga tulipánok,szirmai hullanak.Árnyékok, illatok, szell?készrevétlen kering?t járnak ecsendes, egyszer? szobában.                      

Vers

Ködös hajnalok

 *    északi szelek   lám nyírfám már vetkőzik   gereblyém felett    *    ködös hajnalok   kéményeket ereget   az alsóváros    *    rezgő avarágy   elszálló nyárfahangok   varjúszárnyakon    *    öreg diófa   hány leveled kap szárnyra   károgó hangon    *    hasadt kupacsok   elillanó nyarakon   varjúseregek 

Karcolat

Járvány

*         Az 1960-as évek közepét tapostuk. A szocialista embereszmény már kikristályosodott, picit meg is kövült. Félve és féltve nézték a következő generáció nyugatmajmolását, csőnadrágját, lenyalt frizuráját, egyre terjedő magnetofon imádatát. Ezen időszak kellős közepébe érkezett a [… Tovább]

Vers

Estig reggel

    Inszomniámra töltöm a fekete omniát. A kávé vérként csorog, adagolóm a sötét.   Egész napra hajnalt mondanak, alvadt maradok. Díjnyertes vitorlás, látvány él?, csak szelem a szürke habot.   Nem hogy a szellem szabad… ilyenkor az anyag a [… Tovább]

Egyéb

Éljen a jövő!

    Bizony, bizony átkozott nemzedékek után végre beköszöntött az aranykor. Nem kell már kábítószert, az elemi önfenntartás érdekből tömnünk magunkba naphosszat táplálkozás címén. Végre a tudomány jótékony hatásának köszönhetően egészségesen étkezhetünk. Mi is történt mostanáig? Őseink a legeslegrégebbi időkből, [… Tovább]

Humor

Gatyamadzag

*     Méghogy a fantázia szüleménye néhány hihetetlen írás? Nem, ez nem így van. Az írásoknál a tollat szigorúan az élet történése mozgatja. Íme. Már minden létező helyen megnéztem, és nem találtam. A keresésnél mindig az utolsó mentsvár Anyukám. [… Tovább]

Vers

egyszer elmegyek

Egyszer elmegyek, nem visszhangzik pusztába kiáltó szavam,   fújnak más szelek, lábnyomomból egy szarvas h?s vizet iszik.   Csendesen neszez hantomon hulló levél, nem sír utánam   öntelt sivárság, emberárnyékú világ ebben halt szavam.   Ne hamis zajjal zeng? áldicséretek ne [… Tovább]

Vers

/ON

Csatlakoztam – sínen vagyok.           Le kell szállnom a vonatról ahhoz, hogy magam irányítsam a váltót, mert ezek a sínek rossz helyekre visznek. A szégyen vonalán egy buja döcögés ez, semmi egyéb; Hiába vettem drágán a [… Tovább]

Vers

A lét adósa

…lassan elfogyhat a karma… Ha úgy érzed, hogy adósod az élet, mert elhamvadt már ezer szép ígéret, gondolj arra, hogy mi szállt el miattad, mert önmagadból csak a felszínt adtad; ha úgy érzed, hogy nem kaptál eleget, csak langyosat, és [… Tovább]

Vers

Önámítás

Sorsod toronyba zárt bűntudat, s ha falad lebontod, lerogysz te is. Nincs feloldozás. A lény, kit szeretsz csak hiteles látszat, s mit lángolva ölelsz a csend árnyékában, puszta önámítás. Saját hallgatásod mélyébe lopódzol, s magaddal összefekve látod, hogy vergődik benned [… Tovább]

Vers

(Mikor engem az Isten…)

Mikor engem az Isten megteremtett,jó voltam, de a lelkem eltörött.Kerestem mindenütt finom szerelmet,mit éjjel az ember álomba önt. Ifjan keresgéltem e kavalkádban,melyb?l h? Szerelmem került el?,minden angyali jellem amit vágytam,a csók, az ölelés melege ?. Szemei oly világosságtól bölcsek,melyet a [… Tovább]